Eddig nem volt egy "plüss" sem, amihez ragaszkodott volna. Jól megnézte őket magának és slusszpassz. Talán az oroszlán volt, amit néha ide-oda hurcolt magával.

Nademost... baginagyi locsoló ajándéka, Bari a minden. Nélküle már egy lépést sem tesz. Ha elfárad, akkor a cumi mellett ő a másik kötelező tartozék, amihez olyan jó dörgölőzni. Az elmúlt év alatt nem volt olyan fürdi, h sírt volna, sőt. A fürdik mindig is nagyon jókedvűen teltek, még akkor is ha nagyon fáradt volt, a kádban mindig kicsit megélénkült.

Nadema... egy merő ordítás volt az egész fürdi, mivel én, a szívtelenmami nem voltam hajlandó bedobni szegény Barikát melléje a vízbe. Hiába mondtam neki, h a Barik nem annyira kultiválják ha megfürdetik őket, ő egyre csak mutogatott Barira, közben hatalmas krokodilkönnyeket hullajtott, és mint a sakál, torkaszakadtából üvöltött az igen visszhangos fürdőszobában. Figyelmét elterelendő végül letakartam Barit a pulcsijával, és elkezdtem énekelni az "Icipicilencsilány"-t. Most képzeljétek el: Marci állva üvölt a kádban, az arca vörös, a szeme könnyes, mutogat Barira, én próbálok behajlongani a kádba és mosdatókrémezni, közben az üvöltést túlharsogva próbálom énekelni a lencsilányt... én is megfürödtem az izzadságomban, na. Nem volt pancsi, se semmi. Dugót gyorsan kihúztam, üvöltőgyereket betekertem a törcsibe, Barit a kezébe nyomtam. És lőőőőőn... neeeem, nem világosság. Szilencium Drágáim, Szilencium :-) Innentől egy sétagalopp volt az egyébként az utóbbi napokban birkózóversenynek nevezhető pelusozás és öltöztetés, és nem volt reszketőszájútürelmetlenMarci sem, aki csak az esti adag cicire vár.
Csak csöndben türelmesen cumizó és várakozó ded, aki Barit szorongatja. Éljen.

Cép álmokat Tündérem :-)