Köszjólvagyok, egésznap... nem fagyizok. Kókadozok. Nem hiszem, h van még egy ilyen rosszul alvó gyerek ezen a kerek bolygón (pedig biztos :-)).
Esti program:
Marcinak pizsiosztás van 8-kor.
Még csak a fölsőt adom rá, máris szegezi nekem a kérdést: "itt maladsz ana?!". Ami egyébként csak félig kérdés, mert félig (vagy inkább háromnegyedig) inkább felszólítás. Én meg persze, mint a bólogatójános szeretgetem a kismackómat, h "hátperszehittmaradok". Így nekem is köp a maci maxi fél9kor. Leheveredem a matracra, amit egyébiránt már a bejárati ajtó mellé húztam, h alkalomadtán ki tudjak osonni. De nem tudok! Kénytelen vagyok azt feltételezni, h ez a gyerek nem alszik egy percet sem egész éjszaka. Egyre csak azt várja, hogy mikor emelem meg a fejemet. Aztán a következő kis szuszogó hangnál a felső testemet, aztán a következő szuszogásnál kitakarom magam, és így tovább. Mikor az ajtóban állok és lépnék ki, Marci felugrik - de olyan frissen, mintha tornaórán lenne - és azonnal rázendít a himnuszra: "Ana, itt maladsz!" vagy "Mami gyele vissza!" (ha kimerek merészkedni 00-ra). És ezt óránként elismételjük, mert én bizony utálok a matracon aludni, és próbálom menekülőre fogni a dolgot. Így én egyáltalán nem alszom, csak számolom a bárányokat. Hogy Marci mit csinál, azt nem tudom, vagy sok ezerszer számol báránykákat 1-3-ig (addig megy neki a számolás). Azok a cool éjszakák, mikor Apa megsajnál (engem, hát, kimást?), bemegy Marcushoz, lefekszik a matracra és azonnal elalszik. És Marci is azonnal elalszik. Apa viszont nem fárasztja magát holmi menekülő akciókkal. Ő ugyanis elfogadja, h ez van és ha így tud aludni, akkor neki igazából mindegy, hogy ezt hol teszi.
A tegnap iccaka is apával-alvós volt. Hajnalban megyek be a szobába csekkolni a fiúbandát. Gondoltam átcsábítom Apát a hitvesi ágyba. Amint hozzáértem volna az arcához, azonnal rázendített mind a két hímnemű családtagom egy olyan horderejű horkolásra, h menten elfogott a röhögő görcs :D Így jobbank láttam menekülőre fogni, mielőtt mind a kettő felébred. Horkoljanak csak maguknak sztereóban, nekem jó lesz az mp3 némi Nox dallammal altatónak :D
Ja még azt akartam befejezésül, h nem tudom, hogy ez az egész most amiatt van, hogy Marci:
- fogzik
- szeparálódik
- szimplán fél valamitől
- vagy így együtt a 3 és még egyebek, amiket nem is sejtek.
De nem is érdekel már. Csak tolom, mint a robot és imádkozok, h legyen vége mielőbb.
Én, mint egykoron véreskezűen altató mami, most meggondoltam magam, ugyanis borsódzik a hátam ha Marcit kell hallgatnom, amint 35 percen át - és még tovább is kitartóan - üvölt. Higgyétek el, nem adja fel! Úgyhogy feladtam én. Majd csak alakulunk valahová.
Ps. magamnak: esetleg Lilla érkezéséig kellene valami megoldást találni, mert az elég szopacs lenne, ha a szegény kislány azért nem tudna aludni, mert a legelsőbb-legkedvencebb uncsitesója éppen szeparálódik :S április 6-8, hú de közel van.
