Avagy: olimpiai aranyra pályázunk egyedül elalvás - éjszakát végigalvás kombo sportkategóriában :D
Miután fizikai képtelenségnek tartom lekövetni Marci 2,5 hónapja tartó éjszakai ámokfutását, úgy döntöttem itt a vég. Muszáj keresnem egy új utat, hogy normalizálódjanak valamelyest az éjszakák és elkezdjenek végre pluszba menni az átaludt órák számai.
Tegnap Keliék elhúztak egy végső - de nem utolsó - édeskettes-wellnessháborúra, ezáltal úgy döntöttem, itt az idő, ha képes órákon át üvölteni, akkor sem zavar senkit, mert engem már nem hat meg. Nagyon nehéz eldönteni ugyanis, hogy csak hülyét csinál éppen belőlem (és néha az apjából) vagy valós félelme / fájdalma van. Tegnap megkezdtük a kúrát. Pizsiosztáskor elmeséltem neki hogy fog kinézni az elalvós menet. Mégpedig: maximum 2 darab Vackor az ölemben, hálózsákban, utána ágyba be, Mami hajlandó hátat-buksit simizni, de amint elalszik, kijövök a szobából. Na az utolsó részét már sejtette, mert meg sem várta, h kimondjam, azonnal rázendített a jól ismert nótára: "mami, itt maladsz matlacon". Még egyszer világosan elmagyaráztam, h mami addig marad, amíg Marci elalszik, utána vonul a saját ágyába aludni. No Vackor megvót, Marci ágyba be, kezdődött a szokásos: "mamiiii...", aztán meg én zendítettem rá az általa jól ismert és nálam jól bevált: "elszámolok 3ig, ha addig nem csukod be a szemed, kimegyek". Becsukta.
Az első éjszaka mérlege: 20 perc alatt elaludt, kijöttem. 2x kelt hajnalban és mind a két alkalommal 2 kerek percig követelte, hogy menjek vissza a "matlacla". Nem mentem, ahogy ígértem még pizsiosztás alatt, és lőn. Marci visszaaludt.
Ma este is ez a képlet, csak eleddig annyiban sikerült rekordot döntenünk, h egyrészt nem sírt, h maradjak (najó bepróbálkozott, de nem sírva) és kb 10 percig voltam bent, a tegnapi 20 helyett.
Nyilván várható majd némi visszaesés a sportoló teljesítményében, de az edző felkészült és kemény, mint a kő :D
A cél: visszatornázni magunkat, az egyedül elalvós és egész éjszakákat végig alvó Marcihoz. Remélhetőleg ma is ilyen ügyes lesz és a tegnap hajnali rekordokat is sikerül megdöngetnünk :-)
PS: jó, jó, bevallom, azokban a két perces könyörgésekben, majd megszakadt a szívem és leghőbb vágyam az volt, h bemenjek és megöleljem.
