2009.02.23.
19:15
NST-re voltunk hivatalosak, ami igen jól sikerült, viszont mikor kértem a dokit, h mondjon nekem vmi szépet (pl. felpuhult méhszáj stb.), csak annyit mondott: "szépen havazik odakint ". :) Vizsgálat közben fura dolgokat éreztem a méhszájamnál, amit addig sosem egyetlen vizsgálat alatt sem. Nem fájt, csak fura volt és onnantól szinte folyamatosan éreztem tompán ezt az enyhe "görcsöt". Majd leültünk és megbeszéltük, h másnap reggel befekszem a khba és kapok méhszájérlelő tabit. A hazafelé úton kissé elkeskenyedtem, mert a dokim szerinti "betonkemény" méhszájamnál nem várható h pár órán belül megindul a szülés, de 48 órán belül biztosan. Bizonyára emlékeztek, h nagy parám volt a "luftra befekvés a khba".
2009.02.24.
03:00-05:45
Megérkeztek az első fájásaim. Enyhe mensis görcsökre ébredtem otthon, de úgy voltam vele, h na nagy dolog, ilyen már volt, majd elmúlik. Kb. 30 perc múlva újra éreztem, kicsit erősebben. Majd 20 perc múlva újra. Innentől 20 / 15 percenként folyamatosan. Párom kérdezgette, h menjünk-e? De hát minek ilyen korán, akkor inkább a saját ágyamban görcsölgetek.
05:45-08:00
Hirtelen 8 percesekre váltottak a fájások. Már biztos voltam benne, hogy ma kisbabánk születik! Letusoltam, felébresztettem a párom, h menjen ő is gyorsan, aztán kértem, h borotváljon meg, mert idegentől nem venném jó néven Majd kiszedtem a szemöldököm (ezt a tesómtól tanultam, ő indult annak idején 1 éjszakára körkefével, hajszárítóval és éjszakai krémmel a khba ). 08:00-kor elindultunk a kh-ba, teljes harci felszereltséggel (kis bőrönd és nagy bőrönd, kis táska és iratok/leletek + őssejt táska). Nagyon szépen havazott! Imádtam! Viszont minden lassú autó kihajtott elénk, így elég lassan haladtunk.
08:30-13:35
Megérkeztünk a kh-ba, a recepción sorszámot húztam, ahogy illik. Leültem a reci mellé, mert jött egy fájás, recis hölgy nagyon kedvesen félretolta a soron következő mókust és kérdezte, hogy vagyok, segíthet-e? Mondtam, 8 perceseim vannak, fel kéne venni Minden iratomat elkérte, és mondta h akkor siessek a lifthez (talán megijedt, h megszülök ott neki?) liftes bá is jó fej volt, mert nem várta meg, h megteljen a lift, amint meglátott, becsukta az ajtókat és meg sem álltunk az 5. emeletig. Ahol is szembe jött az orvosom, látva az arcomra kiülő "grimaszt" így fogadott: "Jó reggelt Magdikám, csak nem fájásai vannak?". Mondtam doktor úr ördöge van, 8 percesek. Bevitt minket a szülőszobára, azonnal intézett nekünk ruhát, szülőszobát, felvették az adatokat, megvizsgált, azt mondta bő 1 ujjnyira vagyok nyitva. Bementünk a szülőszobába, szerzett nekem szülésznőt is, egy nagyon kedves hölgy személyében. Szülőszobában az ágy isteni volt! Akár a Kispapával is elfértünk volna egymás mellett, össze - vissza dönthető, forgatható. Volt még kád és labda, az utóbbin bohóckodtam néhányszor. Doki néha bejött megvizsgálni. Majd kaptam beöntést. Az nem is volt annyira vészes Majd magunkra hagytak a Kispapával, h vajúdjunk ahogy nekünk tetszik. Ez nagyon tetszett, h ennyire diszkrét volt! Kispapám nagyon édes, kedves volt. Először barmira izgult, talán félt is kicsit, h most mi fog történni. De aztán belejött! Először csak beszélgettünk, és én nyugtattam, h minden oké lesz. Elkezdte adagolni a Caulophyllumot is, vizet hozott, ha azt kértem. Néztük a hóesést az ablakból, ölelkeztünk, sétáltunk a szobában. Fogalmam sem volt, h mennyi szerepe volt a "gyorsításban" a homeos bogyónak, de a doki és a szülésznő előzetes tájékoztatása szerint 17:00-18:00 körülre mondták, h meglesz a baba. A fájásaim szépen erősödtek és sűrűsödtek. Sajnos a burokrepesztés pontos ideje nem maradt meg bennem, de arra emlékszem h 11:00-11:20 körülre volt tehető. Eddig a pontig, tulképp egy mensis görcsös napnak éreztem az eltelt időt. Innentől azonnal 2-3 percesek lettek a fájások, sokat sétáltam és rugóztam a labdán - mondjuk rugózzon az aki kitalálta, nekem nagyon nem jött be Mikor úgy döntöttem, h na akkor most elég volt ebből a labdából, mert már baromi erősek a fájások, fel akarok feküdni az ágyra, betakarózni és magamban szenvedni. Felültem.... és abban a pillanatban óriási székelési ingert éreztem! Szóltam - na jó: kiabáltam - a Kispapának, h azonnal szóljon a dokinak, mert erre vártunk, de nagyon! Ő szegény megijedt (nem tudta pontosan mire értem, azt hiszem ), kirohant a dokiért. Erre bejött egy takarítónő bíztatott, h az tök jó h már itt tartok! Nagyon örültem a kommentjének, mintha én nem tudnám (egyébként kedves volt...). Jött persze a doki és a szülésznő is. Doki, mondta, h ez nagyon szuper, erre vártunk. Forduljak bal oldalra (gondoltam magamban, fordulj Te ha bírsz ) és a kövi fájásnál nagy levegő, szem - száj becsuk, fej lehajt és mintha egy medencét úsznék át egy levegővétellel, olyan nagyot nyomjak végbélre. Tettem amit mondott. Közben Kispapám végig a fejemnél, próbált segíteni, de hát ebben senki nem tud, ugye. De nagyon jól esett a hideg keze a homlokomra tapasztva, az olyan volt, mint a sivatagban az oázis! Nagyon hálás vagyok neki érte! Na ebből a nyomásból még vagy 2-őt - 3-at produkáltam, mire kiderült, óriási haja van a Mi kisbabánknak! Picike gátmetszést nem úsztam meg, de bánja fene, inkább, mint repedjek Majd hátamra fordítottak (na az volt az egészben a legnehezebb mutatvány, a derekam útálta ). Egy fájás, feje kint, majd vártuk a következőt, h nyomhassak, amire azt mondta a doki, h vége is, kint lesz a baba. Na az a a fájás nem jött. Csak néztem a dokira, és mondtam, h " de nem jöööön". Ő mondta, h de jön az ne aggódjak, picit legyek türelemmel, megdícsért h milyen ügyesek vagyunk és továbbra is bíztatott. Majd egyszer csak jött.... jött a fájás és vele együtt 13:35-kor a mi Édes Drága Kicsi Marcikánk is megérkezett! Mintha kipottyant volna egy kis zsákocskából, egyenest a lábaim közé! Először fura volt, nem néztem oda, mert nem értettem mi történik. Megszűnt minden fájdalom! A világ elkezdett körbe forogni. A hangokat furán hallottam, egyszer csak arra lettem figyelmes, h a párom könnyes szemekkel szól hozzám, h ott a Kisbabánk, nem nézed meg? Akkor fogtam fel, h mi történt és odanéztem, és megláttam a Mi kis Picúrunkat! Tényleg olyan picúrka volt! Felfoghatatlan. Majd megszültem a méhlepényt, levették az őssejtet. Babát a mellkasomra fektették. Kispapám is és Én is teljesen eufórikus állapotba kerültünk és együtt sírtunk! Majd elvitték Marcit, fürcsizni (na nem messzire, csak hogy még a mami is lássa), méricskélni és felöltöztetni. A dokim közben elkezdett összevarrni. A babát megkaptam a karomba, az ágyamba. Kispapám pedig elkezdte értesíteni a családtagjainkat a jó hírről. Kaptunk kb 2,5 órát a szülőszobán 3-asban. Nagyon meghitt volt és csodálatos.
Drága Kispapám! Ezúton is köszönöm neked, h a korábbi tiltakozásaid és félelmeid ellenére velem tartottál ebben a csodálatos utazásban! Nagyon hálás vagyok neked minden korty vízért, amit felém nyújtottál és a segítő karjaidért! Marci is hálás, megsúgta nekem!