Muszáj rínom egy kicsit.

Alvás téren eddig el voltam kényeztetve. Marcit letettük a mese - összebújás kombo után, és magától aludt el mindig, és reggelig meg sem nyekkent. Oké, nem az a "10ig alszom" típus, de ez a bölcsi miatt nem is baj, hiszen időre kell odaérni. Node ami most van :O 

Elég ha az elmúlt éjszakát írom le? Egy sorban elfér:
éjféltől-hatig ötször, azaz ötször kelt!

Ilyenkor lelkesen rikoltozza: ana, dele, anuci, dele, itt maladsz matlacon, és ismétli, amíg nem megyek és el nem reked a hangja. A visszaalvással nincs gond, mert már annyira fáradt vagyok, h leájulok a matracra és ő is azonnal visszaalszik, node meddig tart ez vajh? Nyilván a szeparációs szarongás második felvonása tombol a dedben, de kéne valami biztató jó szó, h ez nem tart egészen 10 éves koráig (Móni, ne kommentelj, plíz ;-)) Az esti elalvásnál már bevezettük az "addig maradok, még elalszol" rendszert, és leülni sem vagyok hajlandó, csak állok az ágy mellett. Ha bohóckodik, befenyítem, h "ha nem csukod le a szemed kisfiam és maradsz csöndben, most azonnal kimegyek". Ilyenkor rendszerint azonnal leszoríjja a szemhéjait (mókás egyébként). Így kábé 10 percben megúszom az elalvást.

De képtelen végig aludni egy éjszakát. 3-5x kel és ordít. Egyelőre megyek még egy darabig, de egyre fáradtabb vagyok. Apáját meg nem hogy nem fogadja el, hanem egyenesen kitolja a szobából! Mondja neki, h "onnan" és tolja ki a tenyerével, lökdösi a kezét, ha amaz meg akarná simizni. Érdekes egyébként, mert ha nincs itthon apa, akkor mindig: "apucika, gyele haza, most". Tőlem örökölhette, én is gyakran akkor kívánom a szexet, mikor nincs itthon, hazaérve meg már... :DDD Meg vagyok velük áldva, na: az egyik nem alszik rendesen, a másik megsértődik és elvonul duzzogva.

Azért nem bánnám, ha nem tartana már sokáig ez a szeparálódás.