Rettenetesen hosszú és meglehetősen unalmasra sikeredett poszt a karácsonyi 3 napról. De aki kíváncsi, vágjon csak bele, nyugodtan.
24-én reggeli után azzal kezdtem, h feldobtam egy csini halászlevet. Miután kifogtam a pontyot, fejbekólintottam egy baltával, lepikkelyeztem (hát az milyen undi :S) és egyebek, beledobtam a vízbe, meg passzíroztam is vagy mit is kell csinálni egy hallal? Ááá mindegy is, csak kamuzok ezerrel, egy sokadik helyes gasztroblogos is láthatja az első néhány sorból. De halászlevet tényleg főztem. Idén és életemben először, de nem utoljára. Meglepett a sógornőm egy pofonegyszerű recivel és így sikerült Apája kedvében járnom. Ezek után előkészítettem a jól bevált pulykarecinket egy kis hasábbal, süteményt meg hozott a Keri, 3 picike kis karácsonyfát, hát az milyen csudaszép süti volt – és fini is. Hogy ezalatt Apája mit csinált? Bevásárolt kérem, ugyanis kitaláltam reggel, h kopasz lesz a fa, vegyen még díszeket, de csakis színben a gömbökhöz illő bronz és zold gyöngysorral és boával térjen meg a vásárból. Marci meg játszott, egyedül, magában. Mint egy igazi nagyfiú. Sejthette, h ma van az a Karácsony, vagy mifene, gondolta: „eljátszok most szépen magamban, nehogy aztán ne kapjak karácsonyfát, meg fúlót, amit kért nekem a mami a Jézuskától a levelében”.
Ebéd után letettem aludni (apa ippeg befutott a sötétítésre) és még aludt, addig összedobtuk szépen a fát, kicsit összepakolásztunk. Magunkra már nem maradt idő, mert Marci idő előtt rázendített arra a nótára, h „Apppaaaaa, Apucikaaa”. Fölmentünk, gyors pelus csere, csiniruha föl. Mondom neki, Marcikám, valaki mintha mocorogna odalent. Erre elkezdett izgatottan hadonászni. Lesiettem csillagszórót gyújtani, és csengetni. Apáék elindultak lefelé (közben apa tolta a Jézuska… nézzük meg hozott-e karácsonyfát szöveget). Marcit sosem láttam ennyire megilletődöttnek. A karácsonyfa láttán a szemei kikerekedtek, és szólni is alig bírt. Halkan megjegyezte, mikor leégett a csillagszóró, h „Jézuska…. Elbújt? :D Mondtuk nem bújt el, vannak más gyerekek is, mindenhová szállítani kell a karácsonyfát.
Ajándékbontogatás fordított izgalmassági sorrendben: pizsi – tojt rá, könyvek – elfér a többi mellett, estére jó lesz újításnak, ha már unja a fúrós mesét, nade nade: kukásautó? :O telitalálat. Meg sem nézte a 4. ajándékot, pedig én élveztem volna, mert az volt a távirányítós vonat. Rögtön nekilátott, h a csomagolópapír darabjaival tömködje a kis kukákat és persze: "mami, mami segít", mert hogy a kukákat még nem tudja felrakni az autó végébe. Beleborította, feltekerte, kiborította, ide-oda gurítgatta. Remekül elszórakozik vele. Végül kibontotta a vonatot is. Nem értette, h miért nem szabad a vonatot neki tolnia a kis kezével, csak meresztette a szemeit, mikor megnyomtuk a gombokat és a vonat nagy füttyel elindult, majd fékező hanggal megállt. Aztán apával mi is összekaptuk magunkat. Ja igen, h a mi ajándékunk? A meglepik helyett idén megbeszélt ajándékok kerültek a fa alá: apának egy pizsama, nekem pedig egy hőn áhított sorszámozott, névre szólóan dedikált, díszdobozos Repblic cd – annak a koncertnek a felvétele, amin még márciusban tomboltunk az Arénában. Egyébként az enyim nem is volt a fa alatt, mert miután megrendeltem, majd elgyalogoltam érte a világ másik végére, a szekrény tetejére tettem, nehogy Maci megkaparintsa. Node ez volt az uccsó kari meglepi nélkül és többé nem is vagyok hajlandó megrendelni a saját ajimat, főleg nem elmenni érte. Ezt csak egy ilyen színes-szagos Republic cédéért voltam hajlandó megtenni ;-)
Megkajáltunk és mivel kissé „untam” magam – ezt majd elmagyarázom – kitaláltam, h mégis csak menjünk át Bagra a nagyiékhoz. Apa kicsit morci volt ezen 5let miatt, de végül belement. Életemben minden szentestét anyuékkal töltöttem. Idén az volt a terv, h szenteste otthon, mert mi már külön család vagyunk, 25-e Keliék és nagyszülők, 26-a dédiék, Bencéék és Laliék. Az untam magam, annyit jelent, h túl nagy volt a csönd. Marci ugyanis csöndben eljátszott a kukáival (enni az ünnepi menüből? Áááááá a kukásautó sokkal izgibb volt annál :S), mi meg a kaja után csak pihegtünk a Republic dvd mellett. Közben persze „izgatottan” pakoltuk a kukákat az autó végébe, h Marci boríthassa a szemetet. Szal hiányzott a csacsogás ezer helyről.
Nagyiék fája alatt a hőn áhított akkus csavarbehajtó és egy bosch szerelőfal figyelt. Marcit innentől képtelenég volt lelőni. Olyannyira belejött a fúrásba, h Pepének még az eredeti nagyot is be kellett hoznia, így már két fúróval nyomult a lelkem. Keliék kisajándéka nem hatotta meg túlságosan, pedig egy ilyen kesztyűt én is szeretnék már régóta. Azért a Thomasos könyvre felfigyelt, de a fúró legyőzte. Kelike szépen növeszti a pocakját, - ahol most már 100%, h Lillácska lakik és nem lesz szükség fiúnévre - így ő jobbára megfigyelő szerepet töltött be, Kelopi és Apa összerakták a szerelőfalat, Pepe jött-ment szokásához híven, Nagyi meg az ő szeretett unokája körül lebzselt. Hogy én mit csináltam? Hát ültem és néztem a gyönyörű kisfiam szemére kiülő boldogságot. Fél12kor sikerült ágyba imádkozni a folyamatosan vi-vi-vi-ző gyereket.
Másnap Keliékhez voltunk hivatalosak villásreggelire. A menü: héjába sült krumpli, kóbász, szalcsi – azt én nem ugyebár, hagyma – én aztat sem bírom és az imádott paprikás zsír. Marci eközben a fa alatt talált ajándékával játszott, egy szuperjól felszerelt konyhával. Folyamatosan főzött és mosogatott. Hozta nekünk a kávékat sorra. Mikor megnyitotta a csapot a mosogatáshoz még sziszegett is :D Marci persze nem evett, illetve annyit, amit jöttében-mentében a szájába toltam, ez kitett egy szem krumplit és vagy 5 karika „kóbászt”. Utána Dédiék és Bencéék jöttek a látogatás listában.
26-án Pécel felé vettük az irányt, de útközben vettem pályakártyát, mert olyan havazás indult meg, h a 3-ason sosem értünk volna Pécelre. Így fél óra alatt ott voltunk, és Marci is aludt vagy kemény 10 percet. Itt várta egy vödör duplo, egy Bogyó és Babóca képkereső társas, egy favonat kollekció és egy könyv. Mindegyik ajándéknak nagyon örült. Boribon lett a kedenc meséje!
Összességében elmondható, h az evéskultúrája lekorlátozódott a kekszre, "szaloncukó" - ra és egyéb nyalánkságokra, de hogy a 3 nap alatt nem evett egy normális kaját sem, az biztos. Viszont legalább valóban jó ajándékokat kapott, mert egész jól eljátszik magában, kivéve mikor nem ;-)
