Marci mondókázik (miközben épp gyógyít engem):
"Puskás Gábol későn futott, nekem csak (ezt a csak-ot én segítettem be) a füle jutott. Zimme-zumm, zimme-zumm, lecefice bumm bumm bumm"
Soha ilyen szépen egyben mondókát még nem mondott, csak darabokban ezt-azt! Ez egy erős indítás volt éhgyomorra :D
Fekszem a földön, nem henyélésből, Marci kérte, mivel doktorbácsisat játszott. Szerel, vagyis gyógyítgat engem. Mivel még nincs orvosi táskája, így marad a fúró, kalapács, fűrész kombó. Egyszer csak megsimizi nagyon finoman az arcomat és elsuttogja: "szeretlek" és hozzábújik az arcomhoz. Mami persze olvadozva viszonozza az ilyen akciót.
Következő mozdulat: nyomja a csavarhúzót a homlokomhoz és közli "elromlott, megszerelem" :DDD no, evvan
Még mindig gyógyít és közli velem, h tortát kell ennem (orvosságként). Odamegy a konyhához, közli, h akkor most süt egyet. Beindítja a sütőt, egy idő után közli: "kész a tolta. Zsizsa" Kinyitja a sütőt: "megégette a kezem". "Nem kell olvosság, Mami".
Nem mai, de aranyos dolog: felkapta az egyik kis bőröndünket és azt tilitolizta jobbra-balra a lakásban. Kinyitja, nézegeti, odamentem megmutatni, hogy ki lehet zippelni a bélését. Erre közli: "szelszámosláda". Aha kisfiam, csak szeretnéd. Bőröndhuzigálás közben beszélget magában: "odaindulok Nagyihoz. Felköszönök. Boldogságot" Mármint, h felköszönti a Nagyit. Komment: a család számos tagját kellett volna az elmúlt hetekben köszönteni, de a Nagyit épp nem egyébként.
