Felturbózandó a gyermek kálcium szintjét, utánanéztem, h a tejen kívül (amiből egyébként állítólag nem jól szívódik fel az oly értékes ca) mi van még, amiből tudom ezt rendes mennyiségben pótolni. Mi lenne, hát kelbimbó (meg még sok más is, de most erre esett a választásom).
Aki ismer minket, az tudja, húszabálók vagyunk. Apája és én is. Apája monnyuk bírja a zöldségeket is, 1-2 kivétellel bármit elé lehet tenni és ő jóízűen fogyasztja. Én meg elég finnyás vagyok. Hiába no, anyám annyira szeret(ett) engem, h kislyánykoromban nem tukmálta belém az általam egy pfujjal eltaszított egészségesebb ételeket, hanem igyekezett a kedvemre főzni. Húsosan és édesen.
Én ennyire viszont nem vagyok engedékeny, és mivel az én étkezés kultúrámra is ráfér némi javítás bevállaltam a kelbimbó elkészítését. Kilestem egy recit a mindmegettéről, és mivel nem tartottam elég "laktatónak", inkább köretfélének véltem fogyasztani (amihez nekünk ugye most nincs hús, mert nem akarunk hozzá), ezért felturbóztam egy kis durum pennével. Az eredmény egy látványra igen guszti, ízre édeskés és finom (!) vega egytálétel lett, amit ráadásul nem kell isten tudja milyen sokáig előkészíteni és elkészíteni. A húsevő apának egy kis oliván megpirított csirkemellcsíkokkal turbózótt változatot is tálalhatok belőle (figyelitek, mennyire fejlődik a konyhaművészetem!? ;-))))
Marci 5 kanál után megunta :S a kérdés, h vajon miért?
- mert nem ízlett neki?
- mert nem volt éhes?
- mert túl meleg van?
Pedig ma mást nem kap, ez van és punktum. Ha nagyon éhes lesz úgyis megeszi (remélhetőleg), és mivel nekem ízlik (értitek, ugye? nekem, aki eddig messzire elkerülte a kelbimbót) mert nem rossz, ergo finom, ergo ehető.
Bázzz hogy ebből mi lesz ma? :S
A kukorica bezzeg megy:
