Ma látogatóink voltak. Niki és az ő Emma babája jöttek hozzánk, rég megbeszélt találkánkat teljesítve (értsd: Marci végre egészséges). Annyira helyre kislány ez a mi menyasszonyjelöltünk, h csak ámultam. A csipke betétes kis nadrágjában valami elbűvölő. Nagyon ügyes is, talán a napokban posztoltam róla, h milyen szépen fejlődik. Délután 1 óra körül jöttek, de Marci épp nem aludt, mert a reggeli Takkos eksönöm kikészítette. Elaludt a kocsiban hazafelé, ergo mire hazaértünk pihent annyit, h az ágyban már nem akarta folytatni. Lehoztam Emmának Marci - már használaton kívüli - játszószőnyegét. Persze Marci is lecsapott rá rögtön, de Emmát is nagyon érdekelte, főleg, mikor felaggattam rá az állatkákat. Kölcsön is adtuk a szőnyeget, reméljük, h sok vidám órát nyújt majd nekik is. Marci sérelmezte kicsit a kölcsönzést, de aztán Niki kárpótolta avval, h beültette az ölébe a kocsiban, mikor kiállt a garázsból. Ezek után már nem érdekelte Marcust h ki és mit visz a pecóból ;-) Érdekes, h Emma - Marci után - milyen pillekönnyűnek tűnik. Ha-ha, mikor Marci hasonló súlyú volt akkor bezzeg ríttam h milyen nehéz ez a kölök ;-)). Mikor a gyerkőcök nyugovóra tértek, mi is tudtunk egy kicsit pihenni. 5 körül eljött a búcsú ideje. Reméljük, h mielőbb újra vendégül láthatjuk őket!

Azt gondolom, vitathatatlan, h ez a nap fotója:

Miután elmentek a vendégek, megnéztem a medence vizét. Mivel szépen felmelegedett, a délutánt egy jó kis pancsolással zártuk. Marci sikított és rikkantott örömében, ezerrel  pancsolt, közben nagyokat kacagott. Belehajtotta az arcát a vízbe, ez valamiért különösen tetszett neki.

Napközben próbáltam figyelni Marci pisilési szokásait, ezért délután csak bugyit adtam rá. No ennek eredményeképpen 17:00-18:00 között 2x pisilt a bugyiba, ergo a parkettára, és a konyhakőre is :S Volt egy harmadik baleset is korábban, mikor bilire szerettem volna ültetni, de mire odáig eljutottam, Marci már le is rendezte a dolgát a szőnyegen :S No, hát ez van. Kissé nehézkesen megy nálunk ez a bili program, de panaszra nem lehet okom, mivel én eleddig szerencsés vagyok az alvással, a fogakkal és az evéssel is.  Azt kell majd kitalálnom, h hogyan vehetném rá, h ráüljön a bilire, mert most már aztán rá sem bír nézni, max, ide-oda dobálja.