Marcus lassan 1 éves lesz és a változások igen szembetűnőek (naná, a csakcicizni tudó kisbabához képest még jóóóó). Arra gondolok, h meglehetős jól kommunikálja le amit szeretne. Példának okáért itt van minnyá a búgócsiga, ami az egyik nagy kedvenc. Ha szeretné h búgassam, a magasba emeli (mellékesen néha fejbe veri magát vele) és egy hangos áááááá mellett kéri, h ugyan tegyem már a dolgom (egyébként aszongya apája most rúgtam orrba szegint, há mé kell az asztal alatt mászkálni?). És én búgatom.
Vagy itt van a csip-csip csóka. Aztat annyira szereti, és már tudja is, mondogatja mindig h áááááááááá mikor elhessegetjük Kerivel a varjúkat... nem... öööö a tyúkokat.
A bbbbbö, azaz a busz. A járműves nagykönyvben, 1 heti tanításom eredményeképpen néha megmutatja a mutatóujjával (naná) a buszt, amit a bajszos bácsi vezet, akit elneveztünk PetiPapának, merhogy PetiPapa egyébiránt buszt vezet ám. Na de mikor megkérdezem, h hol a busz, büszkén mondja, h bbbbö, bbbbbö és keresi a könyvecskét (amit egyébként egy agresszív rántással ketté tépett :S).
Ha szomjas és janas itatóból (há-hááá szabadalmaztatom, monnyuk az nem túl jó h mire minden gyerek pohárból iszik majd vígan, az enyém még mindig ezt a szopókás üveget viszi majd magával :S) szal ha abban van a tea, akkor megemeli, majd egy hangos áááááá üvöltéssel adja tudtomra, h ő biza szomjas. A csőrösből megy egyedül is. Egyébként próbálja a poharat is, csak az rendszerint egy ruhacserét követel. Hozzáteszem szerintem eljött a poharazás ideje, mert mindent, de mindent a szájához emel és úgy tesz mintha inna. Aztán csodálkozik, h nem folyik semmi a formabedobó vödréből, vagy a csészetornyos csészékből, esetleg az óriás ikeás tárolódobozból (najóvanna, azt azé nem tudja megemelni).
Egyalvós lett. Úgy tűnik, h beérett az egyalvásra, sőt olyan nap is van, h 11:50-kor ebédel. Így valóban löncsidőben kanalazgatunk és nem délután 3-kor fogyassza az ebédet, mikor más rendes kisgyerek az uzsonnára gondol már. Próbálom felkészíteni a bölcsire ezzel is. Ha már járni nem tudunk, a napirendet tartsuk be, de legalábbis próbáljuk meg tartani a ritmust. Ha egyszer elkezdünk járni.... merthogy jan. 18-án kellett volna először menni, de azóta mi csak a táppénzen élünk :(
Pá-pá továbbra is csak, ha kedve van. Rendszerint, mikor a búcsúzó egyén már az ajtó túloldalán van, ezért többet nem is égetem be magam, h a gyerekem tud integetni, mer úccse hiszi el senki ;-)
Tapsi? Ááááá dehogy! Bizonyára megsérült a tapsolásért felelős gén. Egyszerűen rá sem hederít a tetszésnyilvánítás eme formájára. Azé megtartom, ez legyen a legnagyobb bajunk, nemde?
Szókincse elég szűk, de azért jól érthető. Ha szeretne valamit akkor az "áááááá" különféle hangsúllyal ellátott verzióit használja. Tudja vidáman, mérgesen és kérdőn is mondani. Panaszát a "memememamamamememe" nyögdécselésével fejezi ki, na meg a gatyám rángatásával (hátja, izgi ám egy bugyiban kevergetni a rántást). Ezen kívül még ha kedve tartja mondogat olyasmiket h "papapa", "babababa" és "vavava". Na meg ugye van a busz, azaz a "bbbbö".
Az első szó, tisztán és érthetően? Ááááá nem a mami. Nem is apa. Nem is az h "istibizijóleszekmamikám". Hámilenne? "NEM". Csütörtökön említette apája - csak úgy mellesleg, mintha nem világraszóló esemény történt volna - h Marci aszonta 3x is h "nem". Másnap nekem is mondta. Ari volt a szitu. Lehúztam a karácsonyfa ablakdíszt (na, a mondat ezen felénél elugrottunk a Heim Pál kórházba éjszakázni egyet :S de ez egy külön poszt lesz). Szal lehúztam az ablakdíszt, lévén karácsony elmúlt már, mit elmúlt, lassan a nyuszi fog itten nyomni nekünk valamit. Elkérte, persze h a szájába tömte :o. Mondtam, gyerek NEM, erre ő: NEM. Elkértem, ideadta, majd megismételte: NEM. Na azóta sem többet ;-)
Nagyjából elkezdett mutogatni is, de most h begsiben vagyunk, inkább semmit nem akar csinálni, a játékok egyik sarokból a másikba dobálásán kívül. Az viszont cuki volt, mikor meglátta a hóembert a tévében és rámutatott a minap.
Evéskultúrája hagy még némi kívánnivalót maga után, viszont mennyiségbeli kérdésen nem akadhatok fönn, mert még így betegen is bevert 220 gramm vadas marhát. Jóóó hát üveges volt na, mondom h táppénzen vagyok én is ;-)
Az iváskultúrája sajnos ennél jóval több rendezni valót igényel. Elsősorban a mennyiség miatt, napi 2-3 csavaroskifli mennyiségénél többet ritkán tudok belediktálni :S
Mielőtt elfelejtem, szeretnénk üdvözölni az opcionális menasszonka múlt heti érkezését! Kedves Szabó Emma! Sok szeretettel köszöntünk Téged és sok boldogságot kívánunk neked és a mamidnak és apucidnak! Pontos kislány vagy, éppen a kiírt napon érkeztél január 29-én, eztet gyorsan be is véssük a naptárunkba!
