Voltunk ma a bölcsi által üzemeltetett játszóházban, h egy kicsit megérezzük a közösség illatát. No a közösség az Mi voltunk ketten, Marci meg én. Sajna más nem akart játszóházazni ma. Egy kicsit (na jó, nagyon is) szétpakoltuk a játszószobát, mindent agyon fogdostunk, dobáltunk. A montessorival megint nagyon jól múlatta az időt Marci, egyre ügyesebb evvel a játékkal, pedig ez egy nehezített változat volt, mert a körök közepén a luk icike-picike volt. A direktornő javaslatára benéztünk egy kicsit a Süni csoportba is. Ha már itt járunk és a közösség ízét létszámhiány miatt nem érezhetjük, érezzük meg a csoportja ízét. Hát igen, ha lúd, legyen már nagyon kövér. Benéztünk. Az én fejem 2 azaz kettő perc alatt megfájdult. 10, azaz tíz darab 2 éves forma 80%-ban kislány és 20%-ban fiú üvöltözött, sikítozott, ugrált és szaladgált, dobálkozott és 2 darab gyermek a mamáját hívogatva, vígasztalhatatlanul sírt cumival a szájában (mintha csak nekem szóltak volna, h ne vigyem oda Marcust ;-)). Emlékeztek-e az ovizsaruban a jelentre, mikor bemegy a Schwarzi a csoportjához és valami hihetetlen ricsaj és káosz fgadja? No, ezt a jelenetet onnan mintázták. Megálltunk a bejárat közelében, Marcus az ölemben maradt egyelőre csendes szemlélőként. Azt gondoltam megijed a ricsajtól, de inkább csak csendben szemlélődött. 2 kislány jött oda hozzánk, majd rácuppantak Marcusra, amint letettem őt a földre. Azonnal simogatták, szeretgették és adták oda a játékaikat. Lassan az egész csoport körénk gyűlt, mindenki az én kis 11 hónaposomat szeretgette, kivéve a síró kisfiút és kislányt, akik még mindig sírva kiabálták, h "aja, aja, aja...". Közben nagyon ügyes játékot csináltak maguknak a törpiek, a pici sámlijaikat egymás mellé rakták szorosan, lett belőle egy hosszú 'akadály-kígyó" és azon másztak, egyensúlyoztak, futottak. Azért akadály, mert a kígyó egy - egy sámlitagját fordítva tették le, a lukas felével, azt ugye át kellett lépni. marci kezdett felengedni. Mikor a kislányok végigmentek a sámlikígyón, azonnal Marcira vetették magukat. A szépséges Kiara kacsamájat és husilevest főzött nekünk, majd kaptunk tálcát és kanalt, h együk is meg a főztjét (naná, én se szeretem ha nem esznek a főztömből). Nikol a szőke ciklon egy igazi simogatás bajnok, le nem vette a kezét Marcusomról. Ahol érte ott simogatta, majd jelzés értékű gesztusként felhajtotta a kapucniját a fülére h meg ne fázzon a füle. Értitek! Igazi kis anyáskodó kiscsaj, de nagyon helyes. A másik szöszinek sajnos nem tudom a nevét, de feltétlenül ki kell derítsem! Történt ugyanis, h miközben mi a gondozónővel beszélgettünk Marciról, Kiara és Nikol pedig egy pillanatra megszakították a gyermekfelügyeletet a kisfiam fölött, Szöszi kihasználta a pillanatot és lesmárolta a fiamat :o Szó szerint szájon csókolta (na jóóóó puszilta) Marcust. Khm. Először is bazira féltékeny lettem (tudom, tudom, anyós leszek én is egyszer :S), aztán elkezdtek mindenféle bacilusok és vírusok ugrálni a szemeim előtt :o. Ibolya néni szemei előtt is bizonyára, mert finoman szólt is a Szöszinek, h nem kéne szájon csókolgatni a másikat, mert bizony így terjednek a legkönnyebben a betegségek. No itt láttam elérkezettnek a pillanatot, h elhagyjuk a csoportot. Jó lenne hétfőn elkezdeni a beszoktatást, és nem kihagyni valami bölcsiben, lopott csók által szerzett betegség miatt. Felkaptuk az ebédet (amit asszem én eszek meg holnap) és leléceltünk a nagyiékhoz, h megkaparintsuk a régóta áhított Liliputi kiscipőt. Jajj az annyir aszuper. Mondjuk futottunk avval is felesleges kört.
Első ébredés :S mennem kell, folytköv.
Ááááá nem tudtam lejönni folytkövre. BetegMarci nem engedte, sőőőőt ki sem tehettük az ágyunkból egész iccaka. Nem is volt még ilyen mióta megszületett :o A Liliputiról egy külön posztban regélek. Pá-pá.
