Ma nem kapott semmi aludtejes holmit, mégis nagyon piros volt az arca délután és úgy üvöltött, h a tegnap délutánit is überelte. Fürdés közben jöttem rá, h a citrusfélék lesznek inkább a ludasok. Tegnap mandarin, ma narancs. Pedig, pedig! Annyira ízlett neki, maga rakta a szájába a kockás falatokat, és a villát is kivette a kezemből amire felszúrkáltam és betette a szájába saját magának. Majd mint aki jól végezte dolgát megfogta a csőrös itatót és a szájához emelte (vidijót ld. fent). A gyerekem tud enni és inni önnönmaga. No csak a szórakozás erejéig érdekli, mert egy idő után elunja, de azért nagyon dagad a mejjem a büszkeségtől. Persze véget értek a citrusos tízóraik,. Még egy ilyen délutánt nem élek túl. A második alvás is csak annyi volt, amit rajtam bírt produkálni (halljátok: rajtam!), a kanapén, nem kevés szenvedés után. A szenvedés az úgy működött, h sikítva sírt, láthatóan a hasát fájlalva (sztem csikarta baccus), és hol odabújt hozzám, hol eltolt magától és kivörösödött arccal artikulátlanul üvöltött. Annyira jó volt mikor végre megpihent a mellkasomon és aludt egy picikét. Persze gyorsan elmúlt a jóérzés, mert sikítva ébredt és fürdiig ez ment. 5 perc csönd, 5 perc sikítás.
A ludas?
Délelőtt is volt akció. Ott mertem hagyni (idiótamami) kb. 30 mp-re a szobájában. Átmentem a másik szobába a körforgóért. Gondoltam felszerelem a pelenkázó fölötti polcra, hátha evvel annyira nyugton tudom tartani, h ebben az életben még egyszer megfordulás, felállás, verekedés, virnyogás és küszködés nélkül tisztába tudom tenni. Úgy tűnik, h ez már csak álom marad, mert a tetőtér miatt nem fér el. Egyébként utánam jött a másik szobába, aminek örülök, mert hívó szóra tette. Na de jött a feketeleves. Egyszer csak köhhintett egyet, majd elkezdett öklendezni, majd fuldokolni. Felkaptam, megfordítottam arccal lefelé, lapockáját meglapogattam. Kibukott két nagy - gyenge idegzetűek elfordulni - nyálas-tejes paca. Persze azonnal elkezdtem kombinálni, h biztos amíg átjöttem a szobából és nem láttam őt, talált vmi apró dolgot a játékkosarában, amit lenyelt és ettől kezdett fuldokolni. No de mi van ha éles valami volt, és megsérti a gyomrocskáját, belecskéjét? Paranoidmami. Persze biztos nem nyelt le semmit, már csak azért sem tehette, mert a napokban pakoltam a kosarat és bizonyára nem vok annyira idióta, h olyasmit teszek bele amit lenyelhet. Főleg nem éleset. Még a habtapiból is kiszedtem a kis darabokat anno.
No, itt nem volt vége az izgalmaknak. Ebéd után, narancs pucolás közben (gondoltam desszert gyanánt azt kap, mivel, a 175 gramm zöldségcucc nem volt elég a kis bélpoklosnak) arra lettem figyelmes, h nagyon, de nagyon nagy csend van. Semmi virnyogás, türelmetlenség. Odanéztem a székhez, és a 10,5 hós gyermekem a vigantollal játszott, nyitott állapotban. Letekerte a tetejét, a pipettás csepegtetős vége a szájából lógott ki, az üvegcse az étkező tálcáján :o Narancs eldob, székhez rohan, vizslat és vizsgál. Tálcát fény felé tart és nézi, h az a nagy paca vajh mennyi lehet, és ami még a pipettában van az mennyi? És most akkor valóban olajosan csillog a gyerek ajka? Igen, olajosan csillogott. Hogy mennyit nyelt belőle nemtom. 1-2 ml között. Á kettőt biztos nem. Alig volt már benne. Ha elosztogatom a 10 millis üveget, talán épp 2 milli volt benne. A tálcán biztos volt vagy 1 ml, mert elég nagy volt a folt, a pipettában is valamennyi. Lehet 1 sem volt? A dokinéninek 2millit mondtam, ő gyorsfejszámolással aszonta akkor 20 napig meg kéne vonni Marcitól a cseppeket. Mivel tényleg nemtom mennyi volt, meg is vonom.
Idiótamami az asztalon hagyta, még elment allergizáló citrusfélét pucolni, ErősMarci meg odahúzta magához a terítővel :S
Szép kis nap mi?
Ennek tetejébe egész nap hullott a fehér égi áldás. Ami alapjában véve jó, de azért a lapátolást legközelebb meghagyom apájának, mert nekem ennyi idénre elég is volt.
Délután mindenféle nyavalyát itthon hagyva szánkóra pattantunk. Vagyis pattantottuk a Marcit a nagyival. Őkirályságát toltuk és húztuk, szaladtunk vele és közben kiabáltuk h hopp-hopp ő meg nevetett, meg dünnyögött, meg hümmögött. Élvezte. Aztán összehoztunk egy csini hóembert is, mer az ugye kell, ha esik a hó. Íme:
Ez volt a nap fénypontja. Meg amikor fürdi után holtfáradtan összebújtunk és csöndben, sötétben pihentünk. Na meg most jön nekem, mikor is lehajtom fejem a vánkosomra.
Marcon, jól jönne egy uncsi nap, nem? Legyen ez holnap. Ámen.
