Voltunk hétfőn a bölcsiben. Aztán haza is jöttünk...
... a Süni csoport gondozónője ugyanis karácsony után megbetegedett és jan. 18-ig nem is lesz. Azért jól elbeszélgettünk a direktornővel többek közt az altatásról (mivel Marci még kétszer alszik egy nap), illetve az étkezésről a tejmentes étkezés biztosítása kapcsán.
A délelőtti alvást minden bizonnyal a babakocsiban oldják majd meg, a tízórai utáni levegőzés során. Végül is ha elég sokáig toligálják és nem állnak meg vele, akkor előbb-utóbb elalszik. Talán nem az évszázad megoldása, de jobb, mint a semmi. Sőt fennáll a két légy egy csapásra esete, mivel mindez a friss levegőn történik majd.
Az étkezés lesz macerásabb. Ezek szerint a sok tejérzékeny gyerek közül, akik manapság születnek egy sincs a bölcsiben és nem is volt soha, mivel a bölcsivezető elég furán nézett rám, mikor informáltam a tejfehérje érzékenységről.
A reggeli ugye itthon még szopi és nem is nagyon akaródzik kiváltani. Így azt kértem, h mikor a törpiek reggeliznek adjanak Marcinak egy fél szelet ramas kenyeret kis darabokban és ellesz vele. Egy kis repeta a cici után talán nem árt majd. A tízórai nem lesz gond, mert az gyümölcs, az ebédnél a főzelék meg vszelg úgy lesz, h habarás előtt kikapnak egy adagot Marcinak és villával összetörik (remélhetőleg, mivel nagy darabokat azért még nem tud megenni Marci). Az uzsonnához szintén ott lesz a rama margarin. A vacsora meg már itthon éri ugyebár.
Folytköv egy másik posztban, mert felébredt.
