Egyik nagy kedvencem ez az első kép.
Mikor elkészült a szobája, azonnal rávetette magát a fiókokra, kinyitni, kipakolni, kidobálni mindent. Aztán körülnézett és elégedetten nyugtázta, h már elég nagy a rumli, továbbállt és szétszedett valami mást.

 Ritka pillanatok egyike (hál'istennek):

Megint bedobtam a sértődött macát, mert senki nem figyelt arra a népes családomból, hogy hármunkról készüljön kép. Ami azért hülyeség, mert ugyebár miért is nem szólok Én? Na de aztán hazaérve rájöttem, h anno még egyszer vala az én drága jó Uram szerzett egy "tripod" nevű nagyon hasznos kis eszközt, amit én akkor még "minek ez a kacat megint" felkiáltással fogadtam. Na most előkaptuk (mint a keresztelőn is), beállítottuk az időzítést, és készítettünk egy családi fotót a karácsonyfa előtt. Íme:

Lám-lám, nem csak reszelve lehet az almát elfogyasztani. Na jó ez így elég vagányul hangzik, de csak annyi igaz belőle, h az első 5 percig bírja, aztán baromian megunja, h még mindig éhes, pedig már mennyit dógozott. Így megyek és lereszelem a maradékot, ő meg huncut vigyorral beveri az összest.

Ritka pillanatok egyike: családunk férfitagjai csendben és mozdulatlanul. Halleluja ;-)

És még mindig bírja pihenősben:

Készülünk, h kipróbáljuk Keriék ajándékát:

Aki kiborírtotta az új járgányból (nem viccölök, felborult a hordozó eszköz Marcival együtt :S):

Bezzeg én vigyáztam rá... hiába no... anya csak egy van (mennyire nem bírom egyébként ezt a beszólást... apa miért lenne 2?)