Baptizmus. A szó a Biblia újszövetségi részének eredeti ógörög nyelvében található: baptidzein, jelentése: alámeriteni. 

Kezdem mondjuk onnan, h kitaláltam, h augusztus 16-án legyen az esemény, mert az olyan közel van Marcell naphoz. Üssünk két legyet egy csapásra! Felkerestük az aszódi plébánost, aki - velem ellentétben - nem gondolja úgy, h szüksége van az Úrnak egy olyan báránykára, akinek a szülei nem járnak minden vasárnap templomba. Az kevésbé érdekelte, h van-e hitünk, ha igen akkor milyen, vagy hogy tisztességes, becsületes emberek vagyunk-e? Áááááá a lényeg az volt, h az Úr 3. parancsolatát megtagadva éljük vasárnapjainkat. Vajon a bejáratnál, mikor üdvözli a hiveket, lecsekkolja-e, h a többi 9 parancsolatot betartják-é az odajárók? Vagy egy mise előtti gyors gyónással, meg lakolásul "egymiatyánkkétüdvözlégyfiam" felment mindenkit a hétköznap elkövetett bűnök alól? Nekem jobban tetszik, ahogy mi élünk, még ha a 3. parancsolatot semmibe is vesszük. Igy a papot az udvarán hagyván átmentünk Bagra. Gyermekkorom lakóhelyének plébánosa kedvesen fogadott minket. Megbeszéltük, h mikor beszéljük meg a részleteket, de neki közbejött egy temetés, majd egy későbbi lebeszélt időpontra is közbejött neki valami :( Már-már kezdtem azt gondolni, h ő sem akarja gyarapitani a Római Katolikus Egyház hiveinek számát. Aztán egyszer csak meglátogatott bennünket. Nem számitott arra, h nem Bagon lakunk, igy adta magát a kérdés, h miért is nem Aszódon keresztelünk? Fenti véleményem a 3. parancsolatot illetően, nem sajnáltam kinyilvánitani. Félig-meddig megértő volt, de azért ama bizonyos elhanyagolt parancsolat betartására próbált minket biztatni. Igéretet nem tettem, de majd meglátom mit tehetek az ügy érdekében. De csak Bagon, itt Aszódon nem. No de az időpontnál tartottunk. A kérdéses 16-a sajna foglalt volt már (egy nagyon fontos turai búcsú miatt), ilyetén kiegyeztünk az augusztus másodikában.

Szóltunk a családtagoknak, h biza itt nagy esemény fog történni, és a keresztszülők végre hivatalosan is belépnek új hivatásuk kapuján.

Anyával összeálltottuk a menüsort, álljon itt örök emlékül:
- hideg sültek (fűszeres sült csirkecomb és szárny, oldalas, fasirt és csirkemell torta)
- mindenféle saláta és öntet
- süti
"Nagyikám: ezúton üzenem neked, h mnden isteni finom lett és a mamikám nagyon köszöni a sok segitséget :) Puszi: Marcus"

Persze nem számoltam avval, h a Kerianyu annyira komolyan veszi az új hivatást, h ellep egy óriás tál túrós pogival, meg egy még nagyobb tálca almás pitével. Mondjuk nem is értem, h miért nem gondoltam erre, hiszen annyira kézenfekvő :) Na meg a torta! De arról csak később. Szép sorjában! Akkor nekem a tesóm mosmá nem csak a tesóm, nem csak lelki társam, hanem a komám is?  Igen, az :) Jók ezek az elválaszthatatlan kötelékek, tetszik :-)

Na holnap folytköv, mert most beájulok.... (minek kellett ezt a papos sztorit ilyen bő lére ereszteni? hány sor lesz akkor a többi esemény?)

Jójójó... csak egy képet na.... kiscsalád :)

Na akkor folytatom: kis családunk a 9 órás misére volt hivatalos, mi Marcussal maradtunk itthon, h még megetethessem, és felöltöztessem. Keriék nagyon csini ruhát vettek a keresztelőre. Szal a család lelépett a misére, mig mi itthon kényelmesen szopiztunk, öltözködtünk. Fél 10 után indultunk el a templomba. Mihály Atya nagyon kedves volt, megint olyan kedves szeretettel fogadta Marcust, mint korábban. Marcus a keresztelőn csodálatos kisbaba volt, semmi sirás, semmi nyafi, csak figyelmesen csücsült a keriék ölében. Nem bánta az olajozást, amit a homlokára kapott (2x is), nem bánta azt sem, h vizzel locsolgatta az Atya a fejecskéjét. Szó nélkül elvolt. Asszem rájöttem miért! Az Atya nyakában ott figyelt egy aranyszinű sál, amin piros himzes is volt, a könyv amiből olvasott pedig kék szinű volt, na most ezek a szinek nagyon bejönnek Marcinak. Kerianyu, Keriapu ügyesek voltak, csakúgy, mint Marci. Kaptunk kis inget, gyertyát és emléklapot, szépen mindet bepakolom egy dobozba a kis ruhácskával és zoknikával valamint a rózsafüzérrel (köszönjük Keriék) együtt, és elteszem örök emlékéül eme jeles napnak!

olajozzák:

leöntik

megtörlik

és kész

A keresztelő után hazafelé vettük az irányt, h felfaljuk az előző nap 180 fokos konyhában készitett elemózsiát. Anyuék sajna csak később csatlakoztak, mert el kellett menniük a meglepiért (jajjjjj de finom volt a meglepi házi rétes!!!). Csilláról meg kiderült h átjár hozzánk lopkodni :) Biza! Nem átallta kicsórni a Marcusomról készitett egyik szupi képet, na persze nem azért mert neki nincs és igy akart szerezni egyet, hanem mert ők is készittettek egy másik meglepit, ime:

Isteni finom volt, de nagyon fájt a szivem, mikor el kellett szabdalnom Marcus arcát :) 

És az elmaradhatatlan hivatalos keresztelő ajándék: etetőszék :) ó jeeee, annyira várom h megérkezzen (mert ebben van egy kis időbeli csúszás, hanyagságom jóvoltából :( - elnézését Keriék!!!).

Jajj a tanulókutyusról -Laliék ajija / köszönjük - meg ne feledkezzek! Hát az egy tünemény és nem is gondoltam volna h ilyen nagy! Azok a dalok meg versek nekem annyira tetszenek, de asszem aki most a legjobban rákapott az a Peti, szinte már kivülről fújja az összeset. Bár azt hiszem hamarosan eljön a pillanat amikor kiszaladok a házból ha meghallom, amint felcsendül az icipicipókfi.... asszem ez pont akkor lesz, mikor Marcus kezdi majd el értékelni h mi mindent tud ez a kutyus... jjajjjj nekem, kellett ilyen ajándékot kérni. De pesze a gyereke fejlődéséért mindent kibir egy szuper mami, akkor én sem lehetek kivétel :)

 No az evés-ivás-eszemcserék lefolytatása után el kezdett haza szállingózni a népség. Anyáék és Keri még maradtak egy picit, és segitettek nekem eltakaritani a romokat :) ezt a részt szerettem a legjobban, mert hiába a műanyag tényér és pohár, azért volt igy is jócskán mosogatnivaló. Ezúton is köszönöm nekik mégegyszer (lehet ám kommentelni, h nincs mit, vagy pl. szivesen máskor is - ez utóbbit bármikor örömmel veszem :))

Levontam a konzekvenciát ebből a csudálatos napból: nekem van a világon a legjobb anyukám, meg tesókám-komám. Marci nevében is köszönök nektek minden segitséget, sütit, és szeretetet amivel ez a nap megvalósulhatott. És ha már itt tartunk Édes Komám: az auchanos szatyor tartalma a létező legjobb komatál volt azon a február 24-i estén! Szó szerint életet mentett :) Köszönöm h belopództatok vele a kh-ba :)

Marcus este egész korán elaludt, bizonyára kifáradt. Sokan voltak körülötte, hangzavar volt, de láthatóan élvezte (egyébként napközben 3x is aludt! először amikor hazaértünk a templomból és utána még kétszer!

Kidőlt