Marcell

A kölykec két éves lett. Nyilván sok érdekes dolog történik majd a jövőben is, jönnek az összetett mondatok, talán nemsokára megtanul ugrálni (édes egyébként, ahogy rugózik, h ugorjon és nem sikerül neki). Lassan megtanul bicajozni, megint eltelik egy év, és átkerül majd az oviba. Hamarosan unokatestvére születik, egy szép kicsi lányka, akit nagyon várunk már. Lehet h féltékeny lesz, de biztosan nagyon fogja szeretni és nyilván lesznek derűt keltő történések. 

Kedves ismerőseim!
Az internetes visszaélésektől félvén úgy döntöttem, hogy egy másik, zárt helyen folytatom a naplóírást. Az itteni korábbi bejegyzéseket pedig visszazárom vázlatba és meghagyom Marcusnak emlékül. 

Köszönöm, h eddig figyelemmel kísértétek Marci fejlődésének szakaszait!

Viszát, ahogy Marci mondaná :-)

No a kíváncsiak kedvéért: a tegnap esti felsírás oka az volt, h apa hallott valami mocorgást és gondolta, bekukkant. Grrrrr. Utálom, ha kukucskál, mert akkor tuti meglátja a kölykec. Meg is látta. Rögtön rá is zendített, h mindegy ki, csak vki menjen már. Bírom egyébként mikor így sír:
Aaaaaa naaaaaa... a hosszú A után van egy kis szünet, még kigondolja, h pa vagy na legyen a vége :D általában na :S
Hozzá kell tennem, h ha nem zörgött volna nagyon a távkapcsoló, mikor lepattan apáról, hozzávágtam volna, szívesen ;-)

Hagytam egy kicsit, mert éreztem, h nem lesz tartós. Inkább csak nyafogás volt, mint sírás. Rövidesen abba is hagyta. Hajnalban kelt 5:30-kor. Azt is csak mert ki esett a cumi a földre és nem érte el. És ha már meglátott, akkor nem engedett. Így hajnali szülinapos ejtőzésre kikötött a nagyágyban. 

Csak alakulunk már valahova.

1-2 hete, mintha láttam volna már fehérleni valamit, fölül. Á, gondoltam biztos csak képzelődöm, először a szemfogak, utána a hátsó őrlők. A NAT szerint. Mi fittyet hányunk a tantervre. Mosom ma reggel a fogát és megint megpillantottam megint a fehéret.
Kisfiam, nyisd csak nagyobbra a szádat!
Nem.
Na, akarsz a jövő héten kukásautót nézni?  
Ááááááááá :D
Apám, a a jobb hátsó őrlője teljesen kint van. Akkor lehet h a bal is? Muszáj lesz megnéznem valahogy, ha hazaér. Nem véletlenül túr annyit a szájában. Na erről is le van a gond.

Egy... öööö nem is, hanem már kettő éve ilyen idő tájt érkeztünk be a kórházba saccperkábé 8 perces fájásokkal. Hehe, sosem felejtem a recepciós hölgy arcán a D betűt, mikor meglátta, h ott csücsülök türelmesen és várok, h a kijelzőn megjelenjen a sorszámom. Voltak előttem vagy 100an :D Rendi volt, soron kívül regisztrált. 
Azt sem felejtem el, h milyen szépen szakadt a hó. Egész nap. Még mondtam is apának olyan dél körül, h nagyon-nagyon szépen hullik, ennyire szépnek tán még sosem láttam havazást.
Gyorsan elment a délelőtt és este már ott szuszogott velem a kis csomagom, most meg? Ott szörcsög a bölcsiben. Nyilvánvaló volt h két hetet nem úszunk meg begsi nélkül. Persze h épp a szülinapjára sikerült a legrosszabbul lennie. Muszáj volt elmenni a bölcsibe, mert ma 2 nagy esemény is lesz. Először is kap egy koronát a fejére és csak neki énekelnek a kis barátai. Jó hát a koronát lehet, h nem tűri meg a fején, mint semmi fejre való dolgot :D A torta szerintem nagyon fini lett. Semmi extra, túrókrém, banán, zselatin és 2 szép szál gyertya. A másik nagy esemény, Marci életében először: muppet show lesz a bölcsiben. Az utóbbi két alkalommal sajna lemaradt begsi miatt (hát mi másért), de most mondtam, h indulj fiam és gyógyulj meg az előadás alatt.

A hétfő éjszaka végül hiperszuper jól sikerült. 1x kelt, fél1kor, átmentem, megnyugtattam, 10 perc múlva már a helyemen is voltam és aludtam. Óboldogság reggelig!

Node. Nyilvánvaló volt, h ennyire nem lesz egyszerű. Ráadásul a kis piszok szerintem rájött, ha elrekeszti a hangját, megint megesik majd rajta a szívem és nem hagyom üvöltözni. Mármint sokáig nem. Így el is rekesztette. De nem gyengén ám, ébredés után alig bír megszólalni és nyilván kicsit fáj is neki, mert napközben sem túl bőbeszédű. Viszont annál inkább megül egy helyben és építgeti az Eiffel-torony magasságú legofúrókat. Majd leszáll az este és már vacsoránál rázendít. 
Gyele vissza mamika.
Mármint hova Kincsem?
Gyele vissza mamika. Itt maladsz matlacon Mamika.
Nos Kincsem, Mamika veled marad amíg elalszol, szigorúan állva, az ágyad mellet, utána megy a saját ágyába aludni.
Már-már elhiszem, h tudomásul veszi. Pizsiosztáskor megint bepróbálkozik. Ráhagyom. Mese, villanyleó. Simi, álldogálok. 15 perc, elalszik. Kisurranok. Csönd. Jeeee, nyertem. 5 perc múlva:
Gyele vissza mamikaaaaa... a repedtfazék hangján. 10 percig bírta. Mire lenyeltem az utolsó falat vacsit, elhallgatott. Thanx God. Különben igen friss "visszaeső" lett volna belőlem. AA-s nyelven: nem lett volna sok 24 órám, az biztos. Viszont sajnos később annyira fájhatott a torka, h iccaka újra rázendített és nem is igen hagyta abba. Muszáj volt egy nurofennel lecsillapítani a dolgokat. Viszont így az ágyunkban landolt az egyébként igen bágyadt ded, és reggelig ott is húzta a lóbőrt. Nojó, amikor hatott a nurofen akkor már nem volt annyira bágyadt. Még azt is megengedte magának, h aszongya nekem: lemennünk mesét nézni :O He? Na csukd csak le a szemed, vagy raklak vissza azonnal az ágyadba Kisfiam. És ilyenkor olyan édesen szoríjja le a szemhéjait :D

A mai estének kissé félve indultam neki, de most nem is merek leírni semmit, mert Mörfi tuti itt ólálkodik a közelben. Inkább megyek és kihasználom az értékes óráimat (?), alszom egy nagyot(?). Nem használom ki. Üvölt, mármint próbál üvölteni :S

Manapság olyan jókedvű a gyerkőcim. Úgy jókedvű, h ki is mutatja. Hangosan kacag, sokat.ira

A minap Lilla szobáját mentünk meglesni, ami egyébként csudaszép lett szerintem. Keriapuval elkezdtek birkózni. Jobban mondva Kelopit birkózta le a gyerkőci. Annyira tetszett neki, h ledönteti a keresztapját a lábáról, h elkezdett hangosan kacagni. És abba sem akarta hagyni.

Pepével legoztak ma délután, és saccperkábé WTC méretű tornyokat építettek. Borulás előtt Pepe jelezte, h "bunyó lesz" célozván az összedőlésre. Ez annyira tetszett a kölykedlinek, h elkezdett hangosan nevetni és vagy 100x elismételtetni és újra kacagni. 
Este már ő mondogatta: "budó lesz" és kacagott. Végül is nekem jó, legyen csak jókedvű. Viszont azt nem értem, h hová tűnt a "ny" hang :O

Pizsiosztásnál kérdezgetem h mi volt a ma a bölcsiben. Bagózik rám, persze. Hol van az már és egyébként is mit érdekel az engem. Pelenkázás. Váááá piros popó, nagyon piros :S 
- Kincsem, mi volt az ebéd a bölcsiben?
- Kaja. És kacag és ismétli 1000x. Nyilván azt hiszi, h milyen kis vagány. Egyébként az is. Tetszik, h zsiványkodik és nem vágja rá az éppen aktuális főzelék nevét. Most még ;-)

Onnan indult a dolog, h a Zuram kapott egy levelet a védőnői szolgálattól, h leszünk szívesek megjelenni 2 éves státuszfelmérésen a kölykeccel.

Két dolgon már is fel is horkantam a behívón:

1.      a levelet apukának címezték és nem nekem, aki éppenséggel hivatalból anyai pozícióban teljesítek szolgálatot. De ha nem is nekem, akkor már a „kölykec gondviselőjének” címezhették volna.

2.     elírták a születési dátumát a behívón (tényleg olyasmi, mint egy katonai sorozásra szóló behívó levél :-)), nyilván nem a két nap miatt akadtam fenn, de mi van, ha hónapokkal írják el?

3.      csak úgy osztogatják az időpontokat látatlanban. És ha az aktuális gondviselő esetleg már nem is annyira csak gondviselő, hanem létezik egy főnöke a gyerekén kívül és munkarendje és egyéb kötelességei?

Egy életem-egy halálom felhívtam a szolgálatot. Először is kértem, h tegyék helyre az irományaikban a gyermek születési dátumát, másodsorban pedig adjanak új időpontot, mert ez nekünk nem megfelelő. 

Ma – ígéretünkhöz híven - meg is jelentünk. Mázlista kategóriába tartoztunk, mert csak egy kisfiú volt előttünk. Viszont az órát vagy nem ismerik, vagy nem érdekli őket, ugyanis elvileg 9-kor indulna a szolgálat, de fél10 előtt kicsivel még bőszen kávézgattak-beszélgettek a szolgálatot teljesítő hölgyek. Amikor is másikanyuka bekopogott, h neki fél10re munkába kell érnie, szal ha elindulhatna a státuszfelmérés, nagyon hálás lenne. Én meg hálás voltam, h ez a feladat nem nekem jutott :D Nem mintha nem fértünk volna be a szobába, ami ugyebár 6-7 gyerek kényelmes elhelyezésére van kialakítva, de valamilyen oknál fogva nem hívtak be minket a másikanyuka-gyerek párossal. A kisfiam meg nagyon nem zavartatta magát, odament és bedörömbölt, mert halálra unta, h nem nyalhatja továbbra a mocskos követ és nem foghatja meg a kitudjamikor lehullott véres vattapamacsaot, amit az egyik pelenkázó alatt talált. Ők meg nem zavartatták magukat, szegínkölkét válaszra sem méltatták. Utálok egyébként itt várakozni, mert olyan ramatyul lepukkant hely, hogy hozzányúlni sem merek semmihez. A gyerek viszont ebből semmit sem észlelt, csak törölte a követ a ruhájával :S én meg próbáltam jobb belátásra téríteni, h ha minden áron felmosni akar, ezt otthon tegye, van ott is dolog bőven.
Negyed óra múlva a vn barátnője végre elköszönt, és behívtak minket. Vagyis az túlzás, h behívtak, ugyanis a vn kijött a váróba a papírral a kezében, h majd a ott megcsináljuk a tesztet. Ok. csináljuk. Nekem végül is mindegy, csak szegínkölke, meglátta a szupi játékokat odabent és baromira be akart menni. Elkezdtük azért kint, majd mikor rájött a vn h az én fiam nem az a típus, akit le lehet pattintani, engedett a szigorból és beeresztett minket is a vizsgálóba (no meg a mérleget sem akarhatta kicipelni). A gyerek persze könnyen föltalálta magát a sok játékkal (utálom egyébként, h ezeket fogdossa). Mi meg papíroztunk, kérdezz-feleleket játszottunk. 

Egyszer csak, aszongya a vn h tegyem föl a mérlegre a gyerkőcit.
HE? A babamérlegre? :O :O :O Ez tuti?
Igen-igen, tuti. Oda.
Jó, hát végül is én föltehetem, de ki nem fizetem, ha kiakadna :D
Jelzem közben h a kölykec bölcsis, ott rendszeresen mérik, egyébként meg az is fölösleges, mert fürdi előtt minden este rááll otthon is a mérlegre (igen, hát megengedjük azt a luxust, h minden este megfürdetjük a gyereket). Felteszem. Kölykec ül, popója beszorulva a babamérleg felhajló széleinél. A mérleg mit mutat? 7.256. Mármint gramm. Na persze, gondoltam, h ezt a típust talán kinőttük már, ezért mutat badarságokat. Buta voltam, h azt hittem, h a vn is így gondolja. Nézett rám nagy bociszemekkel, melyből az sugárzott erőteljesen "anyuka, ez a gyerek igencsak alultáplált". Mielőtt kimondhatta volna, beelőztem: "jéé, Kincsem, tegnap óta fogytál vagy 5 kilót :D". Ehhhh. A vn nem értette. Még mindig nézett boci szemekkel és megszólalt feddő stílusban: „anyukaaa”. Ekkor már belevágtam a szavába, mert láttam, h más nem segít: "a gyerek jó ideje már 12,5-12,8 kg körül mozog, nem hiszem, h reális ez az eredmény, talán a nagy mérlegre kellene állítani". Erre ő: tényleg, akkor talán álljon rá a nagy mérlegre. És lőn világosság :-) Az eredmény 12,5 kg.
Mázsálás után hozza a centiméter szalagot. Röhögtem magamban egy sort, h most valóban azt várja tőlem, h fektessem hanyatt, h lemérhesse, mint babakorában tették, amikor még bőszen hagyta magát, mert az elfordulós mozdulatok hiánya igencsak korlátolta a mozgásban. Inkább meg sem vártam még odaér a szalaggal, fogtam a gyereket, lekaptam a mérlegről, és szóltam neki: "Kincsem, nézd csak ezt a szép zsiráfot. Állj csak ide, megnézzük, h tegnap óta nőttél-e egy centit is". Csalódnunk kellett, megmaradt 89 centinek :D Na jó, csak 88 centi, a plusz 1 az a csizma talpa. Fogak száma: 13,5 és még egy harmad, így a vn felkerekítette és beírta a 14et a kiskönyvbe.
Hazaérve megnéztem, h mit is írt a könyvecskébe még. Hát ez a legjobb. 
Fejkörméret: 48. Az oké, mert a Kisvakond jelmezéhez a minap mértem épp és nekem is ennyi volt. Mellkas körméret: szintén 48 :O Nem is tudom, ránézek a gyerekre és nem tűnik ennyire gnómnak :S Lehet szemüveg kell nekem? ;-) Az én mérésem 2 hete volt kábé (ennyire precíz anyuka azért nem vagyok, ez is csak a kisvakond jelmezhez kellett), de az 52 centit mutatott. 

Aztán jöttek a szokásos kérdések:

·              beszél már? jaj igen, igen, hallom, h már mondatokban
gondoltam, hát még ha meghallanád, h Puskás Gábol későn futott... :D

·               tudja-e a nevét mondani?
itt kicsit vacakoltam, h néha én vagyok apa, néha apa én, néha én vagyok a nagyi is. Néha meg mindenki az, aki valójában :D sőt, ő mindig ugyanaz :D de végül rábólintottam

·               szalad, futkározik-e?
Ehhhh, nem látod, h lóg a nyelvem, mert nem bírom lekövetni a vizsgálóbéli ámokfutást?

·               Eszik-e kanállal, iszik-e pohárból?
végül is igen, azt nem kérdezte, h abból mennyi kerül a pocakjába és mennyi a nadrágjára :S

Aztán utamra bocsátott, h jövőre, újra ugyanitt. Megnéztem a jövő évi kérdéseket. Kicsit megrökönyödtem, mert a kölykec kezdeti szinten mindegyiket csinálja már és ismerek olyan kislányokat / kisfiúkat is, akik meg haladó szinten kivégzik a 3 éves státuszfelmérő kérdéseit.

Ezért elgondolkodtam.
Mi értelme van egy olyan vizsgálatnak, amit teleraknak egy rakás nem reális kérdéssel? Vagy nekem csak szuperanya ismerőseim vannak, akiknek mind-mind szuper gyerekeik vannak? Vagy tényleg naiv vagyok, és létezik olyan, h egy kétéves gyerek ezeket a dolgokat nem tudja, mert annyira nem foglalkoznak vele? :O Remélem, nagyon remélem, hogy nem!

Az én szemem fénye nem szuperzseni, viszont szerintem, nekem nagyon is ügyes, fogékony és kedves, érdeklődő, kifejezetten jókedvű és nekem ez elég. Jó, jó, hát az utóbbi idők alváskultúráján van mit javítani, de legalább ilyen jellegű kérdés nincs az állapotfelmérésen, így ez nem rontja az eredményünket J

Avagy: olimpiai aranyra pályázunk egyedül elalvás - éjszakát végigalvás kombo sportkategóriában :D

Miután fizikai képtelenségnek tartom lekövetni Marci 2,5 hónapja tartó éjszakai ámokfutását, úgy döntöttem itt a vég. Muszáj keresnem egy új utat, hogy normalizálódjanak valamelyest az éjszakák és elkezdjenek végre pluszba menni az átaludt órák számai. 
Tegnap Keliék elhúztak egy végső - de nem utolsó - édeskettes-wellnessháborúra, ezáltal úgy döntöttem, itt az idő, ha képes órákon át üvölteni, akkor sem zavar senkit, mert engem már nem hat meg. Nagyon nehéz eldönteni ugyanis, hogy csak hülyét csinál éppen belőlem (és néha az apjából) vagy valós félelme / fájdalma van. Tegnap megkezdtük a kúrát. Pizsiosztáskor elmeséltem neki hogy fog kinézni az elalvós menet. Mégpedig: maximum 2 darab Vackor az ölemben, hálózsákban, utána ágyba be, Mami hajlandó hátat-buksit simizni, de amint elalszik, kijövök a szobából. Na az utolsó részét már sejtette, mert meg sem várta, h kimondjam, azonnal rázendített a jól ismert nótára: "mami, itt maladsz matlacon". Még egyszer világosan elmagyaráztam, h mami addig marad, amíg Marci elalszik, utána vonul a saját ágyába aludni. No Vackor megvót, Marci ágyba be, kezdődött a szokásos: "mamiiii...", aztán meg én zendítettem rá az általa jól ismert és nálam jól bevált: "elszámolok 3ig, ha addig nem csukod be a szemed, kimegyek". Becsukta.
Az első éjszaka mérlege: 20 perc alatt elaludt, kijöttem. 2x kelt hajnalban és mind a két alkalommal 2 kerek percig követelte, hogy menjek vissza a "matlacla". Nem mentem, ahogy ígértem még pizsiosztás alatt, és lőn. Marci visszaaludt. 

Ma este is ez a képlet, csak eleddig annyiban sikerült rekordot döntenünk, h egyrészt nem sírt, h maradjak (najó bepróbálkozott, de nem sírva) és kb 10 percig voltam bent, a tegnapi 20 helyett. 

Nyilván várható majd némi visszaesés a sportoló teljesítményében, de az edző felkészült és kemény, mint a kő :D

A cél: visszatornázni magunkat, az egyedül elalvós és egész éjszakákat végig alvó Marcihoz. Remélhetőleg ma is ilyen ügyes lesz és a tegnap hajnali rekordokat is sikerül megdöngetnünk :-)

PS: jó, jó, bevallom, azokban a két perces könyörgésekben, majd megszakadt a szívem és leghőbb vágyam az volt, h bemenjek és megöleljem.

Marci mondókázik (miközben épp gyógyít engem):
"Puskás Gábol későn futott, nekem csak (ezt a csak-ot én segítettem be) a füle jutott. Zimme-zumm, zimme-zumm, lecefice bumm bumm bumm" 
Soha ilyen szépen egyben mondókát még nem mondott, csak darabokban ezt-azt! Ez egy erős indítás volt éhgyomorra :D

Fekszem a földön, nem henyélésből, Marci kérte, mivel doktorbácsisat játszott. Szerel, vagyis gyógyítgat engem. Mivel még nincs orvosi táskája, így marad a fúró, kalapács, fűrész kombó. Egyszer csak megsimizi nagyon finoman az arcomat és elsuttogja: "szeretlek" és hozzábújik az arcomhoz. Mami persze olvadozva viszonozza az ilyen akciót.
Következő mozdulat: nyomja a csavarhúzót a homlokomhoz és közli "elromlott, megszerelem" :DDD no, evvan

Még mindig gyógyít és közli velem, h tortát kell ennem (orvosságként). Odamegy a konyhához, közli, h akkor most süt egyet. Beindítja a sütőt, egy idő után közli: "kész a tolta. Zsizsa" Kinyitja a sütőt: "megégette a kezem". "Nem kell olvosság, Mami".

Nem mai, de aranyos dolog: felkapta az egyik kis bőröndünket és azt tilitolizta jobbra-balra a lakásban. Kinyitja, nézegeti, odamentem megmutatni, hogy ki lehet zippelni a bélését. Erre közli: "szelszámosláda". Aha kisfiam, csak szeretnéd. Bőröndhuzigálás közben beszélget magában: "odaindulok Nagyihoz. Felköszönök. Boldogságot" Mármint, h felköszönti a Nagyit. Komment: a család számos tagját kellett volna az elmúlt hetekben köszönteni, de a Nagyit épp nem egyébként.

Köszjólvagyok, egésznap... nem fagyizok. Kókadozok. Nem hiszem, h van még egy ilyen rosszul alvó gyerek ezen a kerek bolygón (pedig biztos :-)).

Esti program:

Marcinak pizsiosztás van 8-kor.
Még csak a fölsőt adom rá, máris szegezi nekem a kérdést: "itt maladsz ana?!". Ami egyébként csak félig kérdés, mert félig (vagy inkább háromnegyedig) inkább felszólítás. Én meg persze, mint a bólogatójános szeretgetem a kismackómat, h "hátperszehittmaradok". Így nekem is köp a maci maxi fél9kor. Leheveredem a matracra, amit egyébiránt már a bejárati ajtó mellé húztam, h alkalomadtán ki tudjak osonni. De nem tudok! Kénytelen vagyok azt feltételezni, h ez a gyerek nem alszik egy percet sem egész éjszaka. Egyre csak azt várja, hogy mikor emelem meg a fejemet. Aztán a következő kis szuszogó hangnál a felső testemet, aztán a következő szuszogásnál kitakarom magam, és így tovább. Mikor az ajtóban állok és lépnék ki, Marci felugrik - de olyan frissen, mintha tornaórán lenne - és azonnal rázendít a himnuszra: "Ana, itt maladsz!" vagy "Mami gyele vissza!" (ha kimerek merészkedni 00-ra). És ezt óránként elismételjük, mert én bizony utálok a matracon aludni, és próbálom menekülőre fogni a dolgot. Így én egyáltalán nem alszom, csak számolom a bárányokat. Hogy Marci mit csinál, azt nem tudom, vagy sok ezerszer számol báránykákat 1-3-ig (addig megy neki a számolás). Azok a cool éjszakák, mikor Apa megsajnál (engem, hát, kimást?), bemegy Marcushoz, lefekszik a matracra és azonnal elalszik. És Marci is azonnal elalszik. Apa viszont nem fárasztja magát holmi menekülő akciókkal. Ő ugyanis elfogadja, h ez van és ha így tud aludni, akkor neki igazából mindegy, hogy ezt hol teszi.

A tegnap iccaka is apával-alvós volt. Hajnalban megyek be a szobába csekkolni a fiúbandát. Gondoltam átcsábítom Apát a hitvesi ágyba. Amint hozzáértem volna az arcához, azonnal rázendített mind a két hímnemű családtagom egy olyan horderejű horkolásra, h menten elfogott a röhögő görcs :D Így jobbank láttam menekülőre fogni, mielőtt mind a kettő felébred. Horkoljanak csak maguknak sztereóban, nekem jó lesz az mp3 némi Nox dallammal altatónak :D

Ja még azt akartam befejezésül, h nem tudom, hogy ez az egész most amiatt van, hogy Marci:

- fogzik
- szeparálódik
- szimplán fél valamitől
- vagy így együtt a 3 és még egyebek, amiket nem is sejtek.

De nem is érdekel már. Csak tolom, mint a robot és imádkozok, h legyen vége mielőbb.

Én, mint egykoron véreskezűen altató mami, most meggondoltam magam, ugyanis borsódzik a hátam ha Marcit kell hallgatnom, amint 35 percen át - és még tovább is kitartóan - üvölt. Higgyétek el, nem adja fel! Úgyhogy feladtam én. Majd csak alakulunk valahová.

Ps. magamnak: esetleg Lilla érkezéséig kellene valami megoldást találni, mert az elég szopacs lenne, ha a szegény kislány azért nem tudna aludni, mert a legelsőbb-legkedvencebb uncsitesója éppen szeparálódik :S április 6-8, hú de közel van.