Marcell

Ötöske a ludas azért, h tegnap este fél 11-től hajnali 1-ig egyfolytában csak sírt, feszengett és sikoltozott az Én Drága Kincsem! A múltkor asszem volt egy olyan poszt, h megmutatta nekünk, mi a magyarok istene, annyira kivolt - talán a narancsos délutánokon - na! Most mutatta…

Az úgy volt, h az első pár cipellőket Keriéktől kapta Marcus. De azok még kocsicipők voltak, mármint rendes topánkák, de azokban még nem járt, csak ült a kocsiban vagy a babakocsiban. Aztán szépen lassan elkezdett tipegni, jönni-menni a bútorok mentén, de azt még zokniban. Nem…

Nem hiszem, h a Szöszi lenne az oka. Mert az a csók csütörtökön történt, viszont szerdán reggel, mikor mentünk az egészséges rendelésre, ott a rendelőben már mintha sejtettem volna, h rekedt a hangja. Elhessegettem a gondolatot, h ne higgyék már azt rólam, h megint parázok.…

Érdekes elgondolás ez Marci részéről. De legyen, a formabedobó vödörbe meg bedobálom a szennyes pelusokat ;-)Tudom, h nem vok egy Koltai Lajos, de nézzétek el nekem a remegést, képtelenek voltunk megállni nevetés nélkül. Régen könnyeztem már ilyen jót! Köszi Marcus :-) 

Voltunk ma a bölcsi által üzemeltetett játszóházban, h egy kicsit megérezzük a közösség illatát. No a közösség az Mi voltunk ketten, Marci meg én. Sajna más nem akart játszóházazni ma. Egy kicsit (na jó, nagyon is) szétpakoltuk a játszószobát, mindent agyon…