Az úgy volt, h az első pár cipellőket Keriéktől kapta Marcus. De azok még kocsicipők voltak, mármint rendes topánkák, de azokban még nem járt, csak ült a kocsiban vagy a babakocsiban. Aztán szépen lassan elkezdett tipegni, jönni-menni a bútorok mentén, de azt még zokniban. Nem mondom, adnék vmit azért h padlófűtésünk legyen, mert Marcit a szőnyegen, ill. a parkettán tartani hááát, hogy is mondjam csak: Mission Impossible ;-) Ennél ő sokkal mozgékonyabb, na meg érdeklődőbb is. Mi van a konyhában, a sütőben, a szélfogóban, a budiban a lépcső alatt és a fürdőben? A felsorolás azért lényeges, mert mindenhol kő van, ezekben a helységekben, ami köztudottan baromi hideg.
Aztán hallottam ezekről a kis Liliputi puha talpú cipőcskékről, amik olyan mamusz jellegűek. Finom puha bőrből készültek, a mezítlábas viselethez állnak a legközelebb, ezért javasolt az éppen elinduló törpincsek számára. Nos, az én Törpincsem is az éppen elinduló fajtából való, és mivel Lajos Papáék egy kis anyagi hozzájárulást biztosítottak a hónapban, egy életem-egy halálom alapon rendeltem egy párat. Egy M-est, mer hogy a gyerek lába – a rajzom – értitek! Az én rajzom - szerint – 11,5 centi. Rosszul mértem. Csak 11. Így kellőképpen nagy lett az M-es méret. Olyat szédelgett benne Marci, hogy a sarki kocsmában is elirigyelné Béla bácsi, aki túl van a 10. felesen és elindul hazafelé. Következő gondolatom a méret csere volt. Gyorsan váltottam egy emilt a kereskedővel, aki készséggel felajánlotta, h kicserélik egy S-esre, csak menjek be. Az nem lett volna túl gazdaságos, mert már az első pár szállításáért is fizettem egy ezrest. Ekkor jött az ihlet, mégpedig Peti Papa lelkes közreműködésével. Neki ugyanis van vonatbérlete, meg BKV bérlete is (naná hogy van, annak aki a fekete 7-est viszi nap, mint nap :-)). Így free of charge megúsztam a dolgot.
Elmondhatom, h a két nagypapa segítségével lett meg Marcus első tipegője, a zsiráfos Liliputi kiscipő, S-es méretben.
Marcus nevében is köszönjük szépen!
Marcus nevében is köszönjük szépen!
