Ugye megmondtam...  kezdődik az új sorozat. No nem vagyok annyira vicces figura, egy-két jobban sikerült posztomtól eltekintve éppen csak átlagosnak mondhatók az írásaim, de végül is itten Marci a lényeg, és azt megpróbálom jól átadni (én mindenesetre jókat rötyögök itthon).

Játszunk, én a szőnyegen, Marci a szekrénynél pakolászik, közben hallom h jókat rotyog a pelusba. Mikor végzett a sorozattal, odajön, megfogja a vállam, mélyen a szemembe néz és megszólal: kaka, bila :D Aztán elmagyaráztam, h a pukit nem kell bilába tenni, de ha szeretné leveszem a pelusát és pisilhetne, ha éppen kellene. No el is szaladt, ahogy kell :D

Sakkozik a szőnyegen (ha látnátok micsoda chupa chupsos sakkja van a gyereknek, apai örökség, vmi rádiós játékon nyerte évekkel ezelőtt), szal sakkozik, majd felnéz és azt mondja
- Magda - Magdi
- igen kicsim, ez anya neve, hát téged, hogy hívnak?
- Marci... majd egy kis gondolkodás után kijavítja Magát és azt mondja: Baba
- neeem, nem Baba
- erre Marci: HANEM?
:D ma egyébként észre vettem, h a "hanem" szócskát sokszor használja, és jól. Ez tetszik.

Már 3 napja mondogatja a gyerek h "pista, pista" és esdeklően néz rám, csillógó szemeivel. Mindez a konyhában. Én meg csak rágódom, h mi a fene az a pista, egy darab István rokonunk van, őt is kétszer látta, jó rég, elképzelésem nincs h mire gondol. Ma végre sikerült megfejteni, mert kérte, h emeljem fel, kinyitotta a szekrényt és kivette a babapiskótát (ami egyébként hamarosan megromlik, így engedtem a kérésnek és adtam neki egyet ebéd után).

Marci is édesszájú, mi sem bizonyítja ezt jobban, h a pista után meg ciniszt kért, asszem mindenki tudja, h mire gondol Marci cinisz alatt. Imádja, párat kiszórok neki tányérkéba, leül a "kanamára" és elszemezgeti egy könyv mellett.

Ha valamit véletlenül borít ki, akkor rendes fiú módjára össze is szedi (ha direkt dobálja szét a dolgokat, akkor harcolok, h összeszedje). Ma kiborította a gesztenyéket véletlenül, le is gugga és mondta, h ossze-ossze és már pakolta is. Összeszedte, elkezdte kevergetni a fakanállal. Kérdezem tőle:
- mit csinálsz Kincsem?
- fosok (muhaha: főzök)
- mit főzöl?
- bosszót
- levest, vagy főzeléket?
- lafaszt

Hát így telnek a mindennapjaink. Persze van megőrülés, kiborulás, hisztis napok is. Most pölö bepróbálkoztam a lépcsőre ültetéssel, de már az elején elbuktam, Marci ugyanis olyan mint az apja vót, nagy ívben szarik a büntire, leüli röhögve - de tényleg - aztán randalírozik tovább.

A minap kérés nélküli puszit kaptam. Mosogatok, egyszer csak megjelenik a kölykedli a lábaimnál, kiveszi a dudót és azt mondja: „piszi” (neeem, nem pisi, puszi). Lehajolok és már kapom is a bónusz édességet. Hát felér egy orgazmussal, ha mondom ;-)

Szintén mosogatás közben, arra lettem figyelmes, h a látóteremn kívül került a gyerek, csak a hangját hallottam, óriási cuppanásokat. Gondoltam megnézem, mit szeret ennyire, ha már így összecsókolja. Hát kérem szépen: magát. Állt a tükör előtt és csókolgatta a "babát".

Minden zsiványság megbocsátódik, mikor este a 186 felolvasott mese után megszólal: "oda-oda, aja, feka" - feküdjek le a matracra. Összebújunk, elcsendesülünk, és a sötétben egyszer csak odahúzza a fejemet az övéhez, majd megszólal: "pisza-pisza", és már tapasztja is a kis pisze orrát az enyémhez (ami nem pisza :D)