Mesélte ma I. néni a bölcsiben, h Marcika egészen mókás párbeszédet folytatott vele, ami köbö így hallatszott:
Marcus: össze-össze (közben mutogatja I. néninek a tollal összefirkált kézfejét)
I. néni: ki firkálta össze Marcikám?
Marcus: apa, apa
:S
Mindenkinek a képzeletére bízom, h a nagy rajzolás hevében tegnap ki firkálta magát össze annyira, h a kézfejéről le sem bírtam este teljesen csutakolni a tintát :D
Gondolom, kinövi a lódítást... vagyis reménykedem :S
Ma este egyébként úgy válaszolt mindenre, h teljesen meglepődtem. Ilyesmi párbeszédeket folytattunk:
- Kérsz inni?
- Nem.
- Biztos?
- Bisztas.
(ez már a 2 deci tej után volt, ezért is voltam biztos benne, h tényleg nem kér)
Esti mesélés után mindig összebújunk egy kicsit a matracon, az ágya mellett:
- Szereted, ha hozzád bújok esténként?
- Szá-szá (szeretem).
Azért tök jó érzés, h van már reakció és 20 hónap után, nem csak magamban mondogatom a dolgokat ;-)
