Ez a vasárnap délután annyira kedvemre való volt. Apája reggel besegített a takarításba - szerintem a tanulás helyett már inkább a takarítást választotta, pedig hjaaajjj de az elején van még - szal besegített és így végeztünk Marcell alvásidejére. Nagyi volt az élelmezésvezető, így könnyű volt délre készen lenni. Még Marci aludt én is összekalapáltam magam, és először az évben - igen, megkésve - megnéztem a Forma 1-es futamot, miközben összerendezgettem végre 200 Marciról szóló fényképet egy csudás albumba. Kép ugyan van még 200, csak album nincs már.
Délután olyan jót játszottunk, amíg Apája tanult. Nojó, volt egy kis intermezzo, ugyanis Marcus kedvenc elfoglaltsága manapság, h ami az útjában van, azt egy laza mozdulattal leveri, mint vak a poharat, miközben nevet. Eme tevékenységet csírájában elfojtandó, igen kemény hangon kell vele vitatkoznom, h szedje össze, amit - direkt - levert. Ő nyűg és hisztizik, feszíti magát a földön, én meg nem hagyom (megjegyzem hatalmas lelkifurdival), de muszáj most megtennem, mert később aztán pakolászhatok helyette, ha most nem tanulja meg, h a mami nem egy pakoló- és takarítógép egyben.
Egyébként számomra hihetetlen ügyesen játszadozott délután. Zenéltünk, csörögtünk Lala kubai csörgőjével, tapsolt, táncolt, volt hancúr és sok puszi meg harapás és kacagás. Mintha unta volna az össze-vissza dobálós, ide-oda szaladgálós Önmagát és hirtelen elkezdte élvezni az igazi játékot. A formabedobóba pl. bedobta az összes formát - na jó, egy kis unszolásra, de hibátlanul megcsinálta és ilyen még sosem volt. Marci az egyszerű végénél fogja meg a dolgokat, ugyanis eddig mindig levette a bedobó vödör tetejét, bepakolta a formákat, tető fel és kész. Már ment is tovább...
Az esti összebújás volt viszont a csúcs. Vackor történetei után Apájával hármasban bújtunk össze a matracon. Egyszer csak a Mi kis Vackorunk fogta Apája orrát, hozzáillesztette az övét, majd odahúzta a kezével az én arcomat, közölte: Mamaaaa (az i betű még mindig nem megy) majd velem is piszézett egyet, ez a Piszén pisze Kölyökmackó. No, mi apájával teljesen elolvadtunk, majd kicsit később magára hagyva a Kis Vackort, úgy aludt el magától, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
