No, annyira azé nem megy jól, h csak szenzációkat posztoljak, a nem szenzációs dolgokat egyszerűen nem annyira posztolom (pedig kéne, mert így csak az jön majd le, h Marcika micsoda egy jókisfiú ;-))

De most ez a hepöning valóban szenzáció. Végetért ugyanis egy korszak Marcellünk életében. Olybá tűnik, h anyatej már nem nagyon fog a kis testében gyarapodást okozni. Vasárnap egy hirtelen gondolattal a fejemben elterveztem, h keverek neki egy kis kakaót (kakát, ahogy ő mondja :-)))) a fürdi után. Ez a cíp augusztus elseje olyan kerek dátumnak tűnt a cicizés befejezésére. Igazából nem nagyon volt már tejcim, pár milli, Marcell pedig jobbára rágókának használta az anyatejet termelő szerveimet, ami nekem már nem volt azért olyan kellemes érzés.

Eléggé f.stam a cíp augusztusi este befejezésétől (tudván, h Marcell elég nagy cicista), de úgy látszik tartogat még meglepetéseket nekem ez a gyermek. Már ami a rugalmasságát illeti. Aki ismeri, tudja, h akaratban nem szűkölködik a gyermek, mégis ez bizony egy sétagalopp volt. Segítségemre volt egyébként az altatásos ceremóniában a legújabb mondókáskönyvünk is, amelyet Marcus bizony szeret nézegetni és egy helyben ülve (!) hallgatni, majd repetát kérni a mondókázásból. Egyszer ugyan halványan bepróbálkozott: kivette a tápos üveget a kezemből, szépen letette a földre, megragadta a kezeimet és mutatta, h menjünk a nagyágyra, ahogy az a biblia szerint meg vagyon írva az este befejezését illetően. Közöltem vele, h sajna nincs miért az ágyra menni, ugyanis nincs tejci, van viszont fincsi kakaó cserébe, sztem ez jó biznic, gondolja már meg. A kakaót nem fogadta el. Mondjuk agyatlan voltam, mert a "ne adjunk este már cukrosat a gyereknek" elvet szem előtt tartva nem tettem bele kakaót, aztán a HA-s táp nem annyira ízlik a gyereknek (mondjuk, melyiknek ízlik? tényleg elég cudar). Nos Marcell olyan darab, aki ha megkóstol vmit és az nemgyerebe, akkor már próbálkozhatok a feljavítással, ő akkor sem fogadja el. Így a cíp augusztusi estén a mondókáskönyv tartalmával jóllakottan bújtunk össze a földön, az ágya mellett, és 10 perc múlva betettem az ágyikójába, majd ott is hagytam. Még 10 perc múlva már aludt, mint a bunda.

Én meg mentem borozni a szomszídasszonyomhoz (hát hívott, na ;-)) Egyébként már az ilyenfajta esemény is szenzációszámba megy az életemben, ergo ennek a posztnak az is lehetne a címe, h "Szenzáció a négyzeten".

Vagy "Szenzáció a köbön". Ugyanis, mióta Marcell nem a nagy ágyon alszik el velem (és aztán kerül a helyére már álmában), valahogy sokkal nyugisabban alszik, nem ficánkol annyit, mint korábban. Bizonyára benne van ebben az, h ha esetleg megriad, nem az van benne, h "hééékááás hogy kerülök én ide, az előbb még a mami ágyában voltam", hanem tiszta sor, h alszik, a helyén.

No nem fényezem tovább a kölyköt, aki a fentiektől eltekintve egyébként nem olyan "jófej" manapság. Megnyertük ugyanis mi is a hiszti-akarat kombót elég keményen. Ma odáig fajult a dolog, h annyira próbálkozott h elérje a teraszajtó kilincsét h esett egy akkorát mint a ház, és megkapta élete első - nem kicsi és szép színes - pukliját a szemöldökei közé épp félúton. Na, kicsit azé megijedtem, bevallom. Ugyanis először azt gondoltam, h semmi baja a dednek, miután alaposan megnéztem, h egy foga sem hullott ki és vér sem folyik sehonnan, mikor is megláttam az új szexepiljét a tükörben, miközben nyugtatgattam a vállamon. Igyekeztem nem félelmet mutatni az ekkor már nyugodt gyereknek, de azért egyfolyában csak azt lestem, h nő-e még tovább a Gödöllői-dombság a fején, vagy megállunk ennél a méretnél. Jelentem: megálltunk. Estére már a lilás-kékes szín is eltűnt róla, átment pirosba.

Ha már itt tartunk (hiába, rég posztoltam) van két harapásnyom is a két kézfején. Én harapásnyomnak vélem, apája is, anyu is, 3an gondolom jól látjuk a helyzetet. A bibi az, hogy ez a bölcsiben történhetett, mert már az úton hazafelé észrevettem őket. Holnap megyek fogmintát venni és úgy odaharapok annak aki ezt művelte, h egy életre elmegy a kedve a harapdálástól :S :DDD

Ja, mert hogy elkezdődött a bölcsi, kerek 2 napja. Azóta megy az "apa lábába kapaszkodva üvöltés" mikor ott hagyja reggel. Remélem, hogy Ibolyánk jövő heti visszatérése a szabiról majd megoldja a nem túl kellemes szituációt.