Emlékszem gyerekkoromban mi is jártunk mamáékhoz ebédelni. Volt h nem is kellett különösebb alkalom. Csak mentünk, és a mamáénál finomabb vasárnapi húsleves, sehol fel nem volt lelhető ezen a földkerekségen.
No, most Marci érezhette magát úgy, mint én anno.
Kitaláltam ugyanis, h nincs kedvem vasárnapi ebédet főzni és egyébként is vágyom már egy isteni húslevesre, meg egy omlós sajtos-tejfölös csirkére. Olyanra, amit nem én készítek. Megkérdeztem anyát, h lenne-e kedve főzőcskézni, és mint tudjuk anya sosem mond nemet, így náluk költöttük a löncsöt. Marcus jó adag, igen sűrű levest tolt, no meg egy kis husit, krumplival, vagyishogy inkább ubival. Megevett vagy 3 csemege uborkát gyors egymásutánban. Ebéd után szépen lefeküdt aludni, mintha csak itthon lenne a saját ágyában. Le is húzott 2 órát. Uzsonna után, a nagyiék nem kicsi hadtáp-pakkjával távoztunk.
Jó volt kicsit pihenni. Köszönjük Nagyi és Pepe.
Ebédelünk:.jpg)
Nagyival - az uzsonna utáni keksz: .jpg)
Pepével csinálják a telefonszámlát: .jpg)
