A reggeli fogmosás közben elég nagyra nyitott szájjal üvöltött Marci ahhoz h észrevegyem, h a jobb oldalon fölül valami fehérlik odabent. Középtájt. Egy életem, egy halálom én biza odanyúltam (köszi Marci a harapást :-)) és mit nem vélek felfedezni! Ez bizony egy rágófog. Nem is akármekkora, biztosan nem tegnap bújt ki (pedig akkor lehetne mire fogni a tegnapi c@rságokat ;-))) hanem sokkal korábban. No, hát nagyjából ennyi a 9fogúságunk története. Izgi, ugyevagyugye?
Ebéd után (2 tányér borsóleves, halleluja - no palacsinta, még jobban halleluja - monnyuk én imádom) felvittem aludni, de lent hagytam a szemcseppet. Leszaladtam gyorsan érte, és szóltam Marcinak, h ugyan addig csücssenjen már rá a bilire, hátha csurran-cseppen bele valami kis meglepi. Megyek föl, kezemben a szemcsepp, hallom Marci hangosan reklamál és mutogat cumival a szájában és kispárnával a kezében. Jelezte, h legyek kedves és takarítsam fel a parkettát, mert valami nem okés. Hápersze h nem ült rá a bilire, viszont az egész délelőtt elfogyasztott vizet és teát kislagolta a parkettára. Éljen. No mindegy. Balesetek történnek, ugye? Hát elég lassan lesz ebből bilibepisi, de megfogadtam, h nem, és nem húzom fel magam ezeken, mert nem szabad és értelme sincs. Türelmes vagyok, és mosolyogva takarítok. Legfeljebb finoman poénkodva hozzáteszem, h azért a helye nem a parkettán van, ugye?
Észrevettem, h annyit mondom már, h "no" meg "na", h Marci eltanulta, és aranyosan ismételget mindig, mondja ő is hogy "na, na, no,no". Asszem hamarosan lesz egy lelőhetetlen dumagépem. Visszasírjuk mi még a hallgatag időket :-))))
