Összepárosíthatatlan egyébként. Mégis folyamatosan ezen kattogok.
Vagy főzök és takarítok. Vagy főzök és Marcizok.
A főzés ugye nem maradhat ki, mert én ugyan elvagyok egy kiflicsücsökkel egész nap, ha úgy alakul, de van itt egy kis haspók, akitől ezt nem várhatom el.
Mióta világ a világ, nekem a szombat egy takarítós nap. Anya minden szombat reggel felkiabált: "Csilla, Hugi, gyertek le". Már kaptuk is a céleszközöket, porrongy, porszívó, partvis, felmosórongy et cetera. Aztán ez így rögzült. Azóta ha eljő a szombat, kinyílik a csipám és a reggeli készítés közben már kezdem is a takarítást a vízforraló vízkőoldásával. Hogy a pecó csacsiragyi legyen, cirka 4 órára van szükségem egy éhesszájú, nadrágom szárát rángató kis haspók nélkül. Ha vele, akkor minimum 6 óra szükségeltetik az olyan állapot eléréséhez, amire azt mondom, na így jók vagyunk.
Be kell majd látnom egyszer, h a kettő együtt nem megy. Vagy, vagy. Mivel Marci a legelső, ezért csak alvásidőben lehetne csinálni. Vagy kell hozzá egy apjuk, aki mellett mindent meg tudok oldani és akkor Marci sincs magára hagyva, meg nekem sincs lelkifurdim, h szeginkölök már megint magára van utalva.
Ma reggel 9kor kezdtem el reggelit gyártani, főzni és ezt az elpakolni (itt egy lábas, ott egy pohár, amott meg egy pulóver). Fél1 re ebédeltünk meg, és mikor letettem Marcit, lejövet ezeket a képeket készítettem:
A reggeli és az ebéd között bekapáltam 2,5 nm-t, kicsit jöttem-mentem Marcival, olvasgattam neki, meggyömöszöltem, több alkalommal is megmostam a kezét, levettem a cipőjét, újra ráadtam, megint levettem, hol kimentünk, hol bejöttünk. Teregettem, behoztam a dögnehéz szárítót, mert megint jött egy zápor, majd újra kivittem. Elkészítettem az ebédet, közben folyamatosan rendet tartva a konyhában (értsd: folyamatos mosogatás és törölgetés). Itt volt egy másik szúnyoghálós ember is felmérni, aztat körbegardedámoltam a hálózandó tárgyakon. Megágyaztam, rendet tettem. Mégis itt lent minden egy óriási csatatérhez hasonlít leginkább. Semmiképpen nem egy olyan helyre, ahol a ház asszonya reggel 9től megállás nélkül tett-vett. Hulla is vagyok, lelkifurdim is van, tennivalóm meg annyi mintha ma még semmit nem csináltam volna.
Nos el kell döntenem, mi szeretnék inkább lenni. Állandóan rendet tartó háziasszony, vagy Marcikával sokat foglalkozó jómami. A döntés evidens. Már csak az ezzel járó lelkifurdalást kellene a küszöbön hagyni.
Most pedig takarításra fel ;-)
