Kutyafüle, macskafarka, majd' 1 hónapja nem posztoltam. Nem egy csodás fehérhomokos szigeten lógattuk a lábunkat, nem is szavannai kiránduláson voltunk sajnos. Egyszerűen csak elröpülnek a fejünk fölött a hétköznapok és este 10kor hullafáradtan már nem fűlik a fogam a gépnyitogatáshoz és pötyögéshez. Pedig írnivalóm akad bőven. Marciról is, családról is. Virágokról, munkáról és szépen fejlődő veteményesről. Vannak fényképes dokumentumok is, amik már csak feltöltésre várnak. Nos, ha ilyen kellemetlen marad az időjárás még a hónap végéig, akkor azokat is közzé teszem előbb-utóbb.
Legfontosabb dolog, h Marcus kifejlesztett valami új nyelvjárást, mert egész nap be nem áll a szája. Akár magában játszik el, akár valamelyi rajongójával, folyamatosan beszélget. Tegnap odajött a konyhába és erélyesen rám szólt, mikor meghallotta, h beárultam apájának a telefonban, h megpofozott az ő drága kisfia.
Ez a pofozósdi egyébként nagyon nem tetszik nekem, utána is fogok olvasni mindenképp, mert a szomorú helyzet az, h Marcinak viszont tetszik. Biztos vagyok benne, h nem érti, h mit tesz, nem érti, h ez fáj és bántó dolog, viszont utána kell olvasnom, h jól tudjam kezelni a helyzetet, mert nem egyszerű sallerokat nyom le. A tornyokat is előszeretettel döntögeti lefele, ezseszeressem :-(
Túl vagyunk két nap egyfolytábanhányunk hétvégén, és lappangási időszakban vagyunk bárányhimlő ügyben (még jó h az ember elmegy orvoshoz, és a váróban mindenféle mást összeszed :S).
A puszik és pápák továbbra is repkednek. Kajatéren nem állunk túl jól, de lehetne rosszabb is. Imádja a homokozót, nagyon szépen eljátszik benne. Motorbajnok tuti nem lesz, mert a dudán kívül más nem érdekli ezen a műanyag cuccon. A könyvek továbbra is bejönnek és a vonatos puzzlés könyvet már ő akarja összerakni. Nagyon öntörvényű én meg elég gyenge vagyok ahhoz h sokx ő nyerjen, szal elég nehéz ez a gyereknevelősdi (persze senki nem mondta h könnyű, csak azért megjegyzem).
Reggeli ciciről leszokás titta gáz, csupa kudarc. Persze nekem is határozottabbnak kellene lennem, de könyörgöm, ha 5-kor kel a gyerek, kinek van ereje lemászni a konyhába a kakasok előtt, h tápit főzögessen? ;-)
Megvan az első pici sebecske is. Vagányan felmászott a sámlira lóülésben, és elkezdett visszafele tolatni, csak nem vette észre, h véget ért a sámli. Seggelt egy nagyot és az orrát lehorzsolta a sámli szélében. Pici sírás volt, aztán ment tovább az élet. No ezt még le kell fotóznom a képes dokumnetációba.
