Első igazi családi kirándulásunk az Állatkertbe vezetett, vasárnap. Korán akartam indulni, de többet ilyet nem tervezek, úgyse fog sikerülni. Másoknak talán hihetetlen, de képtelenek vagyunk elindulni időben, akárhová is készülünk. Pedig időben ébredünk, de aztán annyit tökölünk mind a hárman, hogy csoda lenne, ha egyszer időben ott lennénk valahol. Ha valahonnan "csak" fél órát késünk, az már nagy szó. Azt is meg kell említsem, h a fotóapparátot biza otthon hagytuk. Persze visszafordultunk érte, mivel mikor rájöttem eme komoly hiányosságra, még csak a nagyiéknál voltunk. Na de ott is miért? A napszemüvegemért, mert azt meg előző nap nála hagytam. Node naphemü nélkül én ugyan egy tapottat sem... ahogy Hofi mondaná :-)
Szal összevakartuk magunkat és 10:30kor sikerült elindulni, kamerástól és napszemüvegestől (és a gyereket sem hagytuk otthon ;-)). Marcus ekkor már jajjdenagyon álmos volt, így igen gyorsan el is aludt, ami igen jól jött, mert kipihenten, jókedvűen vágtunk neki az állatkertnek. A Városligetbe érve még midnig aludt, így kihasználtam az időt és elcaplattam a sörsátorhoz, kikoldultam, h melegítség meg Marci ebédjét. Igen készségesek voltak, cuppancs is nekik érte. Marcus jól bekajált, elintéztük a 00-ás dolgainkat, és du. 1 órakor sikerült végre az elefántoknál elkezdenünk a családi mókát. Jól tettük, mert a nagytestű állatoknál igen jól érezte magát Marci, főleg, h elég jól ismeri is őket a puzzle-s könyvből. Elefánt, víziló, zsiráf mind nagy kedvencek voltak. A zsiráf azt hitte, h Marci csemegét nyújt neki, ezért sűrűn nyújtogatta a nyakát felénk. Marci persze csak az üres kezét nyújtogatta, mivel mutogatott, h "héééé hát ezt láttam már otthon, nem egyszer". Megcsodálta a pelikánokat, gólyákat, az antilopot és valahol félidőben kidőlt. Éreztem, h fárad, próbáltam egy kis délutáni gyümölcsevéssel (persze h banán) felrázni, sélsikerrel. Mire a majmokhoz értünk, már nagyon fáradt volt. Igaz ez már a nagy játszótér után volt, ahol egyébként iszonyat jókat csuszizott. A krokodilokat és a japánkertet átaludta. Na nem is csodálom. Elég sok volt ez így egyszerre egy 14 hónapos kisfiúnak. Azért a városligetben még sétáltunk egy picit, a tó mellett.
Hazafelé még megálltunk az egyik hiperben, ugyanis egy lábbal hajtós kismotorral még tartoztam Marcusnak. Találtunk is egy csudaklassz 4kerekűt. Persze nem mi választottuk. Marcellusz igen praktikus oknál fogva döntött: szól a duda (nem csak matrica, mint a 3kerekű társain). Elég határozott volt, mert kivette a polcról, megnyomta a dudát, és mivel az megszólalt, ráült és elkezdte hajtani. Kivett egy 3kerekűt, nyomkodta a matricát. Nem szólt, így eldobta.
Este senkit nem kellett altatni. Jó lenne sok-sok ilyen tartalmas és vidám nap.
