Na hát, h idáig is eljutottunk.... Marcellusz ma nem volt hajlandó megengedni, h megetessem. No nem azért mert nem volt éhes :o
Uzsira a fájós torka miatt, könnyen nyelhető gyümölcspépet találtam ki. A kanálkát az edénykébe tettem, Marcelluszt az etetőszékbe, majd egy óvatlan pillanatban, míg a gyógyszereit kupacoltam össze, kikapta a kanalat és elkezdte belapátolni a dobozka tartalmát saját maga. Jutott mindenhova igen szép mennyiség, a szájába annál kevesebb. Mondtam is neki, h ez így nem túl gazdaságos, de láthatóan nem érdekelte ;-))) Azért megmelengette anyai szívemet, h az én kölykedlim má olyan nagyfiú, h egyedül szeretne enni.

Hát ki nem találjátok mi lett a vége.

Annyira éhes maradt (a doboz tartalmának a fele mindenhol volt már, az ő gyomrában meg még csak a gyógyszerei :-))))), h végül az én számba tette a kanalat (egyébként ollllyyyyan jószívű, a múltkor a kekszéből is adott!), majd a kezembe a másikat, h akkor most már végezzem a dolgomat szépen, mert neki bizony korog a pocija.

Megörökítettem a nagy eseményt, íme: