Annyira kevés időm jutott Marcira az utóbbi hetekben, hogy észre sem vettem, h a kisfiam már nem mászik oda négykézláb semmilyen kapaszkodóhoz annak érdekében, h felálljon. Egyszerűen vagy feláll guggolásból simán, vagy - ha fáradt - guggolásból a két kezét maga elé támasztja és felegyenesíti magát.

Talán lehetne a poszt címe: szaranyaságom története... most már életem végéig bűntudatot fogok érezni, amikor nem töltök annyi időt Marcival amennyit szeretnék? :o

Megint lepasszoltam egyébként. Elküldtem a nagyihoz, akit már nem látott 5 kerek napja (ez nagy szó ám!), hogy tanulhassak még egy utolsót a holnapi vizsga előtt. Amint ennek vége, csak az övé vagyok, kivéve hetente kedden és csütörtökön, amikor is eladom a lelkem (öhöm, vagyis az eszem) pénzügyesként.

A "megint" azért van, mert hétfőn este is lepasszoltuk, jobban mondva itthon hagytuk Keriékkel, had sírjon nekik fürdi után, mikor is életében először nem kapott este cicit. Hájóvanna, nem vittük el a Republic  koncertre csápolni, de talán megbocsájtja nekünk ;-) Na de erről majd részletesebben egy külön posztban, egyelőre elég legyen annyi, h az elmeséltek alapján kiválóan teljesítették a szolgálatot a Kedves Megbízottak :-))))

Ha minden jól megy, akkor vasárnaptól visszatérek főállású MarciMami lenni végre. Ámen!