Szerdán - éppen 1 héttel az első szülinapja előtt - lett hatfogú Marcellusz. Elég érdekesen néz ki, mert a hatodik, a felső sor bal ketteskéje lett. Így most alul van a bal 1 és jobb 1-2, fölül meg éppen fordítva, azaz jobb 1 és bal 1-2. Várom az egyensúlyt.
Alvás terén meg mutatkozhatna már némi javulás. Az egy dolog, h nappal szinte alig alszik (azt is leginkább rajtam :o), de hogy most már az éjszakai bulikat is elkezdte, az egészen fárasztó ám. Éjfél és hajnali egy között rendszerint megébred. Ha szerencsém van pár perc múlva visszaalszik, de ezt az első felsírásból azonnal meg tudom állapítani. Ha nem, akkor hajnali 3-4-ig megy a buli. Lelkesen mutogat mindenre, hahotázik és örül. Pedig mondtam neki, hogy nem annyira tréfás a dolog, mint gondolja. A végkimerülés határán valahogy csak elalszik, majd az eddigi reggel fél7-7 helyett fél 6-kor képes a rácsba kapaszkodva nevetgélni és ha-házni. Ez mind a mutogatás miatt van! Grrrrr! Ezért vártam annyira??? ;-)))))
Mondjuk az baromi mókás, mikor valamit nem talál, vagy nincs éppen és a kezét széttárja, tenyere kifelé néz, ahogy illik és vonogatja a vállát. A múlt héten kezdte el. Alig várom, h levidizzem és feldobjam :-))) Tudja kárpótolni az embert a nemalvásokért, az ziher.
Jajmár el ne feledkezzek róla: úgy tűnik a tapsolásért felelős gén kezd ébredezni. Tegnap a "Pumukli" című kitűnő mesefilm zenéjét dudorásztam neki fürdi közben, közben tapsoltam és egyszer csak azt vettem észre - mikor a százanyolcvanhatodik alkalommal énekeltem el-, mintha el kezdett volna tapsolni. Épp a fürdetőkrémet raktam vissza a helyére. Először le sem esett. Mire visszanéztem, abbahagyta - naná! Najóvanna gondoltam legyen száznyolvanhetedszer is, és lőőőőőn, a gyerek tapsol. Hát nem szabályos, meg nem csattan (meg egyébként móka, mert az ujjhegyével üti a tenyerét hi-hi), de én ezt mán bizony tapsnak nevezem.
