2009. december 5. 17:30 órakor
Kisfiam!
Megírtam a Mikulásnak, hogy jó kisfiú vagy, és az utóbbi napokban csak naponta kábé 5x nyalogattad az üveget és csak 2x húztad ki a UPC kártyát. A fiókot csak azért nem tudtad pakolászni, mert újfent becelluxoztam. Viszont! Szépen eszel (ebéd, uzsi kiváltva, 10 órai feles), szépen alszol éjszaka, ügyesen játszol és elkezdtél dumálgatni is. Szal írtam egy levelet, és kértem, h csokoládét ne hozzon, ajándékot se nagy értékűt, gyümölcsöt viszont annál inkább (mer egyébként is ki győz téged banánnal meg almával? ;-))
Hangos robajra lettünk fiegyelmesek a nappaliban játszva. Először kicsit meglepődtél, de kértelek, h énekeljünk el egy kedves dalt, és lehet, h akkor bejön hozzád is a Mikulás és nem csak rejtőzve teszi az ajándékot a kiscipődbe (na jó, abba max. egy dió fér bele). Szal rázendítettünk a Hull a pelyhesre (tudom, tudom, lerágott csont), és bizonyára jól nyomtuk, hiszen csak belépett a várva várt piros kabátos, ősz szakállú Télapó.
Leült veled szemben (Nem! Kedves olvasó, a gyerek nem ijedt meg, nem sírt és nem toporzékolt), és Te mintha angyalt látnál, tátott szájjal figyelted őt (lehet megérezted Lali nagybátyád közelségét ;-). Az ajándékokért két kézzel nyúltál finoman (de határozottan :-)), és a végén még meg is simogattad és pusziltad (mármint az Öregurat)). Jófej vagy! Én éreztem, tudtam és mondtam is apának, h nem lesz gond, mert nagyon nyitott és barátkozós típus vagy. Fáradt Miki bácsi elköszönt, mert még sok kisfiúhoz és kislányhoz kellett aznap ellátogatnia. Ilyetén lefoglaltad magadat az ajándékokkal.
Ajándéklista:
Ugyan nem akartam ajándékhegyeket, de nem is tudtam senkit lebeszélni ezek megvásárlásáról (monnyuk nem is nagyon erőltettem magam, mert tudom, h mindenki úgy rajong érted a családban, h ez lett volna a lehetetlen küldetés). Csokit sem, mert azt meg minek ugye... max. mi esszük meg. Egy formabedobót már rég szerettem volna, és mivel volt teszkógazdaságos, extraszuperhiperakciósáron, így nem hagyhattam ott. Volt még a csomagban egy teló a nagyiék jóvoltából, egy másik pedig Keriék jóvoltából (jóvanna, majd összegumizom, mint anno Kostas főnimé volt és ha forgatod, akkor egyszerre két mobilon beszélgethetsz ;-)). Keriék zsákjába volt még fini sütőtök, gesztenye és banán, és egy szuper focis-autós könyv, mert olvasni jó! Ágiék zsákja egy, jobban mondva 3 darab varázskockát rejtett, a gödöllői nagyiéké pedig egy a Mikulás bácsiról készült szobrot, ami olyan hangosan játsza a jingle bells-t, h a dobhártyám kiszakad tőle. Te pedig csak finoman közelítesz hozzá, aztán, mikor azt várjuk, h jól lepofozod, mint a kockatorony tetejét, csak finoman megsimogatod :-) Mondtam, h jófej vagy!
Jövőre nem ilyen lesz a telizsák. Idén is csak azért volt, mert minden bizonnyal azért erre a minikarácsonyra nem emlékszel majd, ilyetén nem tudod azt mondani, h bezzeg az első Mikulás idején, még más volt a módi :-)
A többit a képek mesélik el alant. Én menni csucsuka.