Neeeem, nem időben aludt el :-( Csak annyi mindent le akarok még írni, h beáldozom az éjszakát.
Először is, ami a legjobban tetszik most nekem az a: hamma, hammmamm, mammm, mammammm. Ezek a dajkanyelvi szavak akkor hagyják el az apró ajkacskákat, amikor:
1. üres a poci
2. fáradtságból eredő nyűg van
Mint ismeretes a poci ritkán, vagyis inkább nem sokéig marad üres. Erre nagyon vigyáz a mami. A második már egy kicsit macerásabb. Azt gondoltam, h ebben az időszakban már talán 3 órát is eltöltesz majd jókedvvel és vidáman. Ehhez képest 1,5-2 óra alatt olyan szinten fáradsz le, hogy az csuda. Ilyenkor jön a gatyarángatás vagy (és ez a kedvencem), ahol éppen vagy oda lehajtod a buksidat. Az utóbbi időben, van hogy egész testtel lefekszel, akár a konyha kövén is. 1 perc ilyen pihi után következik köbö 5 perc móka, majd megint egy kis fejlehajtás. Ma már a labdára is ráhajtottad a buksid. Annyira édes volt. Persze az ilyen pillanatokat nem lehet elkapni, mert amint felbukkan a kamera, abban a pillanataban rámozdulsz.
Azért egy ilyen fotó kicsit sikerült. Majd kibányászom és feltöltöm ide is.
A főzelék, egyéb gyömülcsök (RGO kevesebb tej) fogyasztása miatt kell folyadékpótlás. Víz, illetve tea, szigorúan cukor nélkül (érdekes, h a saját kanna teámba 5 evőkanál cukor mérődik :S). Először ugye a csudadrága csőrös pohár jött szóba. De még mindig csak rágod (olyan mintha elfelejtenéd hogyan kell inni belőle, pedig a betegség előtt már jó haverok voltatok). Majd a picipohár (picipohár = egy aventes cumisüveg teteje). Na de a legjobb találmány a világon, a pici janás vizesüveg. Hát abból most csúcs ahogy iszol. Kortyonként ugyan, de van h elfogy egy nap 10-20 milli is. Mivel ez a mennyiség megfelel a célnak, így ezt a témát ki is pipáltuk :-) (és persze meg a kínálgatás ezerrel a nap folyamán).
Készül egy szoba odafönt :-) Igaz nem kevés ideje már, de végül még idén neki kezdtünk apájával, h beköltözhess a - Kerianyu szavaival élve - CsakisMarcié szobába. Most mondhatnám, h a jó munkához idő is kell, de nem fényezem magunkat. Elhúztuk ezt a dolgot, és mikor vágtunk bele a közepébe? Hát persze hogy akkor, amikor a szeparációs szorongás tünetei jelentkeznek. Utánanáztem, h mit írnak a nagyokosok a szeparációs szorongásról. Hát a Te korodban éppen semmit. Illetve de, leírják, h ebben a korban kezd megjelenni. Na kösz, beljebb vagyok. Semmi tanács vagy javallat... Csak a diagnózis felállítása... kissé elkeskenyedtem, h akkor most mitévő legyek? Engedjek ennek a szeparációs kiszúrásnak és hagyjam, h egész nap a mamin lógj, mint egy kismajom? Hogy egész nap a gatyámat rángasd, és belém csimpaszkodva éld a mindennapjaidat? Vagy legyek kicsit "szigorú" és ne engedjek ekkora teret az igényeidnek? Végül nem alakítottam ki semmilyen elvet, hanem ad hoc jelleggel próbálom kezelni, ösztönből és szituációtól függően a spontán kreativitást használva (hűűű micsoda szófordulat).
