Igen-igen, sajnos túl vagyunk az első vírusfertőzés okozta torokgyulladáson. Azt mondják a láz 38 fokig hasznos dolog, hiszen a szervezet ezzel küzd a fertőzés ellen. Na de kérem, csillogtak itt a szemek, a szemhéj vörös volt és duzzadt, az arcocska piros, a hátacska forró. A hangulat bágyadt, a velejáró "nemalszomjólazéjszaka" tünettel együtt. Az első volt a legrosszabb, amikor hajnalban szembesültem avval, h milyen forró Marcuskám kis teste. Izzott a combocskája szó szerint. Az eredmény: 39, 2, de mivel popsiban (au) mértem, így mínusz 0,5 fok. Ez a popsiban mérés ez nem nekünk való dolog. Marcó elszalad, én utána, nagy nehezen elkapom és hát le kell fogni, nincs mese. De féltem, h megsértem a kis belecskéket így beszereztem egy homloklázmérő szalagot. Aki azt hiszi h avval könnyebb az nagyon téved. Fájdalmat ugyan nem okozunk a dednek vele, viszont mivel útál egy helyben ülni, ez talán nagyobb kínzás, mint a popsiban mérés. Üvöltött... szó szerint.
3 nap 38 fok fölötti hő után a dokinénivel meghbeszéltük, h bevetjük a cataflamot. Noh ez szépen meg is tette a hatását.
Ez a betegség már olyan "régen" volt, h nem is tudom átadni egészen jól h miként éltük meg. Az is most jutott eszembe, h még az ügyeletet is megjártuk a láz miatt, Kistarcsán (hozzáteszem totál fölöslegesen, de úgy tűnt marcó egészen élvezte a fül-orr-gégész dokinéninél tett látogatást).
A láz után jött a köhögés, de a címben szereplő "gyógy"szerek végül megtették hatásukat és Marcó már virul, mint napjainkban a Mikulás virág (no talán nem annyira pirosan :-)) - hát ez nem sikerült túl szellemesre....
Öööö minnyá felébred, ebéd kész, meleg, és a nap végre kisütött. A széllel dacolva azért elmegyünk sétálni, mert az utóbbi idők esős napjaiban a friss levegőt csak a teraszon álldogálva és nézelődve élveztük. Plédbe bugyolálva. Mondhatom marha izgi volt.
Különös fejlődés nincs mostanság, hacsak nem vesszük számba a visszafejlődést is :-S. Éjszakáink tekintetében ugyanis jelentős a visszaesés. Az eddig oly szépen átaludt éjszakákat most felváltották a sokxkelős, mami nélkül ugyan vissza nem alvós éjszakák. Az esti altatás pedig horror. Ami eddig varázsütésre ment, az most millió varázsütésre, ringatásra, susogásra, simogatásra sem akaródzik sikerülni. Majd csak megtalálom a kulcsot ehhez a titokhoz is - hiszen ennél fontosabb és örömtelibb feladatom nincs is jelenleg - és akkor megint lesznek hosszan átalvós éjszakák. Addig meg örömmel kelek és simogatom akár 100x is egy éjszaka (érdekes, h 3 napja még homlokegyenst mást gondoltam erről, mikor nyolcadszor keltem - mit keltem, ugrottam - az ágyból a sírás hallatán - na jó, nem sírt: üvöltött, de mondom, az idő mindent megszépít :-)).
Hogy miért a blog elhanyagolása? Hát mert a napok repülnek. Én meg százszor megfogadom egy nap, h ma lesz az az este, amikor ezt is, meg azt is meg amazt is végre posztolom. Aztán a milliós varázsütéses feladat miatt az álom Marcó mellett ér, és reggel megint arra ébredek, h majd ma este posztolok. Így megy ez már nagyon rég óta.
Ígérni nem ígérhetek semmit, de remélem, sikerül kicsit jobban rendezni a napirendet és az estéket, és akkor megint kicsit színesebb lesz a blog, hogy akik reggelente várakozással telve nyitják meg-e naplót, olvassanak, derüljenek és legyen az ő napjuk is színes és vidám mint a miénk itthon.
