Tudom, hogy ez a blog nem rólam szól... istibizi csinálok már magamnak is egyet. De most ezt gyorsan "papírra kelle vetnem", mert nagyon rámtört a az őszi hangulat. Abban bízom, ha kiírom magamból, akkor sokkal jobb lesz.

Egy dalszöveg, melyben minden benne van amit most érzek. A vége, az nagyon szép és most nekem sok erőt ad. Jujj ma már nagyon sokszor meghallgattam! Csak az a bibliás bácsi, aki most becsöngetett és órákat akart nekem adni (jujjjj GRRRRRR) felébresztette Marcust és megzavart engem is a nagy merengésben. Bibliás bácsi, többet ne gyere kérlek!

Csak néhány fény,
És az országúton az autó rohan velem.
Ez az életem, ez az életed.

Csak néhány kéz,
Csak néhány kéz marad a sokezerből, aki segít,
Aki segít nekem, aki segít neked.

Kemény vagyok,
Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam,
Ez így igaz, ez így igaz.

Azt mondod, jó nekem,
Jól van én elhiszem, de nem tudsz mindent, félek.
Félek, hogy gyakran én is félek.

És hogyan tovább?
Volt már siker és volt már elég bánat.
Kinek kiáltsak, ó, kinek kiáltsak?
 

Gyakran indulok szorongással telve,
Mint aki vissza se tér.
Nem vagyok keményebb, mint te,
Csak hajt a vér, az örökölt vér.
S ha valamelyik utamról vissza se térek,
Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod,
Hogy veled vagyok, veled vagyok.

Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni, 
A nagy hideg sötétben bátran lépegetni.
Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,
Csak menni, csak menni, bátran menni.

Na ki találja ki, h ki is énekli ezeket az erőt adó sorokat? (igen-igen, megint csak kommentelésre bíztatlak Titeket, kedves zugolvasók :-)

Na megyek, Marcus tízóraizni szeretne :)