Marcell

Marcikám, Kisfiam!

Az este nagyon megijesztettél bennünket. Itt volt Kerianyu miközben aludtál, mielőtt elment volna, fellment a szobába h megnézzen. Én is jöttem vele, mert már ébreszteni akartalak, fürdi és kajcsi következett volna. A pelenkázót rendezgettem, amikor megszólalt Csilla, h vmi folyik a szádból. Azt gondoltam csak egy kis bukás, és kértem, h törölje meg a szádat egy pelussal. Mire ő: de az orrából is folyik vmi. Akkor kezdtél el zihálni. Nem kaptál levegőt. Kivettelek a pelenkázóra, hívtam a papit. Oda-vissza szívtad, fújtad az orrodban lévő váladékot. Mire a papi elkezdett lélegeztetni, és a zihálásodra a váladék a papi vállára bukott. Majd végre felsírtál. Ekkor már megnyugodtam. Lementünk a dokinénihez (a dokibácsid ügyeletes volt a hatvani khban). Megvizsgált, teljesen rendben talált, de azért kaptunk egy beutalót a khba, h nézzenek meg ők is. Kistarcsára mentünk. Jól bent is tartottak minket. Téged légzásfigyelőre és szívhang vizsgálóra tettek. Én egy a régebben nővéreknek fenntartott 2 ágyas szobát kaptam. Éjszakára bent maradtál Marcsi nővérnél megfigyelésre, hajnalban hozott ki, h már éhes vagy. Onnantól velem lehettél (nagyon hiányoztál ám, de bevallom őszintén kihasználtam egy kicsit az alkalmat és aludtam). Egyszer vettek tőled vért és volt egy mellkasi uh is, h megnézzék, nem aspirál-e a tüdő. Nem volt kellemes az uh-ban, mert nekem kellett megint lefogni a kezed és a lábad is, miközben nagyon sírtál. Szerencsére mindent rendben találtak, és szombaton, 2 éjszaka után mehettünk haza. Amíg a khban voltunk a papi otthon a Te oroszlános zsákoddal, majd a következő este a nyuszis hálózsákoddal aludt. Nagyon hiányoztunk neki.

A szobatársam Annamari és a kislánya Luca nagyon tündériek! Luca nagyon picike, de annál szebb kislány. Toxémia miatt a 29. héten született. Most már 2 hónapos, pedig még csak majd márc. 31-én kellene megszületnie. A mamija szépen táplálja anyatejjel, h mielőbb gyarapodjon. Amint kap vért Luca már mehetnek is haza, mert elérték a 2000 grammot :) végre! Ennek az apukája is nagyon örül már, meg persze az egész család. Lucácska, Annamari és Peti nagy kitartásról és erőről tettek tanúbizonyságot! Bizony példaértékű, ahogy ezt a két hónapot végig csinálták! Innen is kívánunk nekik nagyon sok boldogságot, de elsősorban egészséget! 

Néhány kép amik még az első hónapban készültek, a khi vendégeskedés előtt és után: