Fekszünk egymás mellett a matracon, az esti kis szeánszunkat tartjuk éppen. Beszélgetünk, Marci elemzi, h "Bundás kutya haccizott, tusszentett, Nagyinál", "Bundás kutya elszokott, visszajott" stb. Elhallgat végre, lecsukja a szemeit is. Kezdek örülni, h lassan az igazaak álmát alussza, mire megszólal, halkan suttogva (lila- Marci, kék - Mami):

"Je zuska, Je zuska, figyel most rám. Kisszívem .... pár perc csönd, gondolkodik .... húszívem, szeret igazán. Szívemet egészen neked adom, szeress te engem nagyon - nagyon"

Szerintem a Nagyi megtanította imádkozni, még én elvertem délelőtt egy 20ezrest a városban :S No, erről is le van a gond :D