A tavalyi össznépi Mikulást nehéz lett volna idén kivitelezni, no meg egyébként is inkább most már a csizmába szeretném tenni az ajikat, ilyenformán megbontva itt-ott, és mindenhol járt a Mikulás.
Először Nagyihoz és Pepéhez látogatott el, szombaton, még Marcó nyomta a déli alvást. Felsorolás szerűen? Mentős duplo (király5let volt), csokimiki - haha apának, meg maminak a pocakjába, APG, meg egyéb csokis nyalánkságok, amik mind a mi pocakunkba vándorolnak majd. A mentővel nagyon ügyesen eljátszott, fantáziadúsan és logikusan összeépítve, részletesen meggyógyította a markolósembert, és elszállította a mentőben, a hordágyon fekve, szirénázva, ahogy kell.
Másnap az apai nagyszülőknél jelent meg az ajándékot osztó télapó. Mit is hozott, jesszumpepi, fel sem tudom sorolni: gyurmát, sapi+kesztyű kombót, könyvet és mikicsokit (megint csak nekünk hehe). Ágiék is beestek és gazdagodtunk sok pelussal, meg némi kifestővel.
Este nagy nehezen rávettük, h pucolja ki a csizmijét, otherwise nem jön a Mikulás, max ha jön, sáros csizmát üresen hagy. Nagyon nem hatotta meg a dolog, mondhatni tojt rá nagy ívben, majd közölte, h "nem, nem mikulás, nem ajándék". Azért suvickolt egyet-kettőt a lábbelin, kitettük az ablakba, éjfélkor pedig megtömte a nagyszakállú. Éjfélre, használható állapotra sikerült hoznom az adventi naptárat, azt megtömtem zoknival, meg nyomdával meg keksszel, magokkal, aszalt gyümivel. A csizmi mellé került még a markolós duplo, Boribon, Bogyó és Babóca, meg egy virgács, a sok huncutságért. Keriék mikije egy nagyon szép Karácsonyi - Mikulásos "böngészős" könyvet hozott!
Gazdag mikulás, december 6-án reggel, meg egy közönyös gyerek. No azért amikor meglátta a szép bekészítést a csizmája mellett, megörült. Az adventi naptárat viszont le sem szarta. Dolgozhattam vele, bázzz.
Ma délután volt a bölcsis mikulás buli. Marci megszeppent, mikor meglátta, de alapvetően nem félt. Azért az ölébe nem ült bele, de kicsit közelebb ment hozzá, szigorúan a kezemet fogva (mami, kezed, kezed, gyele). No persze rögtön kérte, h bontsam ki a csomit és adjak is oda valami kis nasikát belőle.
Hazafelé gyalog jöttünk, kértem Apát, h ne vigyen babakocsit a bölcsibe reggel, megpróbáljuk a hazasétát. Voltak pillanatok, mikor majdnem a gyorssegélyért telefonáltam anyunak, h jöjjön értünk a 4 kerekűvel, de végül kibírtuk. Volt hiszti és sírás, fel is vettem 2-3 alkalommal, volt sárba térdelés, de azért szerintem nagyon ügyes volt. Persze főleg én voltam az ügyes, h kibírtam, ill. h egyáltalán rászántam magam. Gondoltam, ha már nem eszik a gyerek rendesen (mert nem eszik), akkor gyalogoljon, hátha elfárad és megéhezik, így itthon megszűnik a tornádó a fáradtságtól és megéhezik a sétáló gyerek. No elfáradni, elfáradt, de sajna nem éhezett meg. A kakaót azért legyűrte. Legalább ennyi tartalom van benne. Holnap is megpróbáljuk a sétát, max. megint mosok mire hazaérünk, mert nem kicsit lett saras a farmerom, a saras kiscsizmáktól, amiket cipelnem kellett. No meg Marci nadrágja, aki a hisztit avval tetézte, h letérdelt a sárba (halleluja). Node mire való a mosógép, nemde? ;-)
