Egyben posztolom a két napot, mivel tegnap - az első hivatalos napon a bölcsiben - igazából nem történt semmi különös. Marci nézelődött az ölemben. Néha - néha letettem, pár perceket elvolt a szőnyegen, meg az iszonyat hideg padlón!
A mai nap izgibb volt.
Marcus szépen lemerészkedett az ölemből és kb. negyed órát elvolta egymagában, valamiféle puzzle darabokkal. Azért azt észrevettem, h kb. 3x felemelte a tekintetét, h ott ülök-e még :-)
Aztán kiderítettem, h hívják a Szöszit, amelyik lesmárolta a gyereket anno. De a blogban továbbra is csak Szöszinek fogom hívni, mert ugye harmadik fél részére nem szolgáltatunk személyes adatokat ;-) No de miért is ilyen fontos ez? Hámer most nem lesmárolta, hanem jól ellökte az én kis Tündérbögyörőmet... pfffujjj egy kis Agresszívkismalac, aki egyébként nem csak Marcival viselkedik ám így, hanem a csoport egészét terrorizálja. Szómiszó Marcellusz szeretett volna csatlakozni az építőkockás ládához, a kisasszonynak viszont ez nem tetszett. Folyamatosan lelökte Marcus kezét a kosárról, majd mikor Marci ötödjére fogta meg a kosarat, taszajtott egyett rajta a mellkasánál fogva. Marcus hátrahőkölt, de ügyesen kitámasztotta magát a kezével. Először kicsit felnyüszített, de aztán gondolt egyet 4kézlábra ereszkedett és szuszizott egyet az Agresszívkismalac felé (magyarul: fújtatott, mint a macskák :-))))). Azért finoman elmeséltem a kislánynak, h az építőkocka mindenkié, bárki játszhat vele, akinek kedve támad, és nem szép dolog bántani, lökdösni másokat, főleg a kisebbeket nem. Asziszitek meghatotta? Sarkon fordult, majd negyed óra látom, h éppen meglök egy másik kislányt. Tegnap meg a székből lökdösött ki valakit. No de nem a Szösziről alias Agresszívkismalacról szól a poszt. Azért írtam csak le, mert nem esett túl jól anyai lelkemnek, h bántották a kisfiamat, mivel először történt ez meg (jóvanna tudom h lesz még ilyen alkalom, de edződnöm kell ;-)).
Marci kapott egy külön kisszéket, aminek van háttámlája és karfája is (a többieknek sámlijaik vannak, arról Marci még leborulna). Ki is párnáztuk, mert az asztal is eléggé magasan van még neki. Nagyon kedves a gondozónője, egyelőre úgy tűnik, h nagyon tetszik neki Marcus.
Kimentünk ma a csoporttal levegőzni is. Kipróbáltuk a csuszit, az úgy túnik nagyon bejön, csakúgy, mint a kismotor. Így nem is tudom, h ennek megvásárlása várhat-e a nyusziig, mert már most annyira mutogatott, meg hadonászott felé, h végül ráültettem egyre, kissé béndzsán, de tettünk egy kisebb kört. Marci érzi, és a lábait rakosgatta szépen egymás után ahogy toltam. Csak még nem tud rajta stabilan ülni.
11-kor hazajöttünk. Hát persze, h a babakocsiban elaludt (mint tegnap is), és mikor elkezdtem vetkőztetni itthon, felébredt, de annyira h már nem is tudtam visszaaltatni. Most bírtam letenni 2-kor, de már túl vagyunk egy nagy ordítás sorozaton (1 órája is próbáltam lefektetni, mert iszonyat fáradt volt, de nem akart aludni még akkor sem). Most meg akkorát zakózott (szó szerint nekem fájt!), h felkaptam és fölvittem. Most ahogy hallom, elaludt végre. Persze ilyenkor már túlpörög annyira, h nem bír sokat aludni, 1 óra múlva tutti a rácsot fogja rugdosni, h menjek érte föl.
Asszem ezért volt a múlt heti nagy alvássorozat. Előre kialudta magát egy hónapra? :o A baj az, h látom h fáradt és ha letehetném 10:20-kor tudom, h aludna min. 1,5 órát. De a sok inger, az új arcok ezt nem teszik lehetővé. No meg a bölcsi sem igyekszik azon, h Marci az igényei szerint aludjon, szokjon csak hozzá az ottani napirendhez. Jaaa, h arra ő még nem érett meg? Az kérem senkit nem érdekel :S Azt mondjuk nem értem, h ha már újonnan építették a bölcsit, akkor miért nem tudtak egy külön kis alvós zugot is felhúzni a legkisebbeknek, akiknek még nem érett meg a szervezetük az egyalvós napirendre?
Nojó végül is azért bosszankodom elsősorban, mert a gyerek iszonyú fáradt, tegnap délután olyan nyűgös volt, h szó szerint számoltam a perceket 7 óráig, mikor végre mehettünk fürdizni. Emellett teljesen tanácstalan vagyok, h most akkor mit is csináljak így a napokkal. Mert ezt két hétig egyikünk idegei sem bríják ki, az hótziher.
Opció 1. hagyom a babakocsiban aludni, mikor hazaérünk (a garázsban, mert kint nem merem egyedül hagyni, lévén az a genya férges maccs még mindig itt ólálkodik). Aztán felébred, amikor felébred, nekem meg be kell érnem ennyi alvással egy napra (fél óránál többet sztem nem aludna benne).
Opció 2. marad ez a kiveszem a kocsiból és megkockáztatom, h felébred és nem alszik vissza és majd valamikor egyszer elalszik a nap folyamán, de addig is iszonyat fáradt és nyűg.
Talán az 1es verziót kipróbálom holnap, h lássuk az hogyan műxik.
A kajáról jobb nem is beszélni. De azért ezt még gyorsban: én figyelem, h itthon megkapja a min 150 gramm vitamindús, nem túl kalóriabomba, elegendő fehérje tartalmú, károsanyag mentes étkeket. Erre ők: 10órai? Keksz és valami ivólé... khm.... no persze ez nem kifejeztten a mi bölcsink hibája, hanem azt gondolom, h a jó magyar rencer ennyit bír :S tök szomorú, nem?
Megyek, tanulmányozom, h mit meséljek Marcinak az Agresszívkismalac kezeléséről, nehogy túl nyulambulam legyen vele a gyerek, de ne is essen neki ilyen randa módon. Remélem, találok valami okosságot a kitűnő gyermekpicológus azaz Vekerdi Úr és Ranchburg Papa tollaiból.
