Azért is csináltam ma egy képes postot inkább, mert a szokásos koboldkodáson kívül nem történik semmi különös.
Ha nem különös az, h egy 11 hós bejbi a két lábon járást gyakorolja (de hol marad a kapaszkodás nélküli guggolás? :o).
Ha nem különös az, h ez az eddig szentírás szerinti mennyiséget, partedli nélkül csodálatosan evő bejbi, most szkafanderben is akkora rumlit csinál az étkezés teljes területén, h a mamijának a haja ketté áll. Egyébként meg iszonyat finnyás lett. Má csak az üveges cucc csúszik, a főzelék a'la mami nem annyira :S.
Ha nem különös az, h ez a bejbi eccerűen bemászik mindenhová és felmászik mindenhová. Konkrétabban a fiókba, a játéktároló ládába (no kimászni már nem tud, de kiborulni hangos nyafogás közepette csudásan), a pihenőszékbe, ahonnan felállva a függönyt rángatja.
És még szól, h vegyem fel a papucsom, és szól, h a zsiráfkoma a csészébe való, majd megmutatja hogyan kell beletenni, és nem csak ki, hanem be is pakolja a dobozba a játékait. Ha kiveszi a fiókból a zoknikat, akkor jobb napjain vissza is pakolja. A búgócsigát imádja, mutatja a kezével, h pörgessem.
A bölcsi? Szuper. Főleg így távolról. Táppénzen vagyunk ugyanis. 1,5 hete jóbarát az orrszívó-porszívó, de csak kikapcsolt állapotban. A régen csettintésre benyelt gyógyszereket, most csak enyhe agresszió árán tudom a célba juttatni :S Egyébként meg olyan édes, ahogy odamegy a porszívóhoz (kikapcsolt állapotban), ütögeti a tetejét, közben hagnosan magyaráz. Amint bekapcsolom, azonnal odaszalad, belekapaszkodik a nyakamba, ezerrel mutogat a gépre és mondja, csak mondja és mondja. Sajna még nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, de azért a szívem mélyén értem ám h mit akar tudatni velem. Talán jövő héten elkezdjük a bölcsit.
Addig is jobbulást, Te meggyespitefaló (jujjj :o) 9,5 kg-os kiskobold.
