Nem, nem a filmet néztem meg.
A kém én vagyok, jómagam. Ugyanis a reggeli altatás egészen átalakult. Szeretnélek a kezemben altatni, de nem lehet, mert feszengsz és visítasz :( Gondoltam hát egyet és betettelek az ágyikóba, betakartalak, buksisimi és ahelyett h kijöttem volna a szobából, elbújtam az ágy mögé, h kifigyeljem mi történik ilyenkor.
Kifigyeltem. 2-6 percig jössz-mész, ficánkolsz (valószínűleg keresed a helyedet az ágyban), egyszóval: fészkelődsz, majd alszol. Mint a tej. Akár 3 órát is egyben.
Hát eljutottunk idáig, és én el sem hiszem, h ilyen nagy és ügyes fiam van, h már magától elalszik. Semmi cumi, ölelőkendő (na az is pénzkidobás volt :)). Ott egy pelus a biztonság kedvéért, de tulajdonképpen, ahogy ma kifigyeltem, avval sem foglalkozol.
Reméljük, ez így is marad és akkor a mami nagyon finomakat tud főzni, nagyokat tud vasalni és sokat tud dolgozni.
Ámen :)
A menüsor is bővült. A napokban próbáltad ki a céklát. Bejött. Ez valami nagyon finom dolog. Persze nem is csodálom, amennyire édes. Ma a tök van soron, nekem nem annyira ízlik így fokhagymával (nincs itthon kapor :() de lehet, h neked fog. Majd igyekszem jelentést készíteni.
Jajj el ne feledjem megmutatni az utóbbi napok sztárfotóit.
A 100 forintos kérdés: mit ebédel Marci? 
Mamiii! Megyek dolgozni apával :-)
