Kismazsolám!
Próbálom következetesen tenni a dolgomat az altatással kapcsolatban. De azt senki nem mondta, h ez ilyen nehéz lesz.
Először is figyelni kell a jeleket, és fázisokat. Kezdjük ott, hogy mivel állandóan ásítozol, ezért igen nehéz megállapítani, h melyik az az ásítás, ami már a fáradtságnak szól. A következő lépés nagyon egyszerű, szépen felveszlek és elmondom, h most felmegyünk, felviszlek a kiságyadba, mert álmos vagy és pihenned kell, h 1-2 óra múlva újra jókedvűen tudjunk mondókázni, énekelni és nevetgélni. És persze enni! Ahhoz kell ám csak az erő. Ezekben a meleg időkben annyira megizzad a kis kobakod szopizás közben! Csupa víz a hajad, nem győzöm törölgetni, mert félek, h megfázol. Na de visszatérve az eredeti témához, miután felérünk az emeletre és közeledünk a kiságyhoz, mintha félelmeid lennének, elkezd vörösödni az arcocskád és minden procikád tiltakozik a kiságyad ellen. Pedig a levegő jó fent, kellemesen be van sötétítve és a hőmérséklet is éppen jó. Tehát nem a meleggel van gond. Azt gondolom, h egyszerűen csak nem szeretnél egyedül lenni. Így hát fogom a széket oda teszem a kiságyad mellé, az ölembe veszlek, leülünk és elkezdek halkan dúdolgatni, közben pedig elmesélem, h miért is nagyszerű dolog a kiságyadban bubukálni. Nem mintha nagyon érdekelne a mondandóm. Olyan jól el vagy a kezemben, neked csak ez számít. Mikor úgy érzem, h megnyugodtál elmondom, h akkor most beteszlek a kiságyba, de nem mozdulok egy tapodtat sem mellőled. Sőt! Segítek neked elaludni. Amint beteszlek a kiságyba elkezdesz sírni, sikítani és hüppögni. Kicsit hagyom h sírdogláj (na jó: üvölts), majd könnyeimet nyeldesem mikor meglátom a tieidet a szemedben. Ahogy meglátom, h végig csordogál az arcodon a sós cseppecske, abban a pillanatban elszorul a szívem és legszívesebben azonnal vennélek a karomba. Kicsit hagyom, h csavarodjon a szívem, majd kiveszlek és megpróbállak megnyugtatni. Mikor nagyon sírsz és sikítozol, akkor előveszem a tuti fegyverem, a bónusz cicit (hjajj, lehet ezzel csak rosszabbat teszek). Szal jön a komfortszopi, megnyugszol. Tegnap előtt, mikor az alvási fázis utolsó szakaszához értél a cicimen, gyorsan kicseréltem a cicimet egy csini cumira. Ahhoz képest, h nem szereted, elég jól elvoltál vele. Csak úgy cuppogtál rajta :-). Vártam egy kicsit (amíg elalszol), majd a pólómmal együtt betettelek az ágyba. Éééés sikerült! Na jó, nem az ágyban aludtál el, hanem a mi ágyunkban, de azért mégiscsak ott maradtál az ágyban. Egész hosszan szuszkáztál. Persze ez az egész kb. 1,5 óránkeresztül tartott és közben nagyon sokx vettelek ki és tettelek vissza az ágyadba és száz meg száz könnycsepp gördült az arcodon. Aszondom ez maga a katasztrófa.
Tegnap a papi próbálkozott. Kicsit több sikerrel ment neki, mint nekem. Na most hogy azért mert szerencséje volt, vagy mert türelmesebb és lelkiekben nyugodtabb, mint én, talán sosem fogom megtudni. A lényeg h sikerült neki és akkor is egész jót aludtál.
Ma csak hatalmas harcok árán sikerült egy 15 perces alvást kicsikarni a szobában. Aztán feladtuk és jött a babkocsi. Hát persze! Az ismerős környezet, az jöhet. Akkorát aludtál, h egy evést is teljesen kihagytál (remélem, nem bánja a tejem!). A kora este szépen, nyugodtan telt. Éééés este a fürdi után (ami ma rendhagyó volt, mert a vizet én készítettem, és ma először a papi fürdetett), illetve a cici után még az elalvási fázis utolsó szakaszában betettelek az ágyba és skerült elaludnod. Persze megint segítségül hívtam a pólómat és a kezemet a hátadra simítva. Kicsit még pislákolt a szemed, de végül megadtad magad. És teljesen nyugodtan, egyetlen han nélkül, nagyon szépen elaludtál. Már azért is hálás lennék, ha ez így maradhatna estéről-estére. És akkor a következő lépés a nappali alvások tanulása lenne! Annyira hálás vagyok a mai estéért. Kellet, mint egy falat kenyér, mert különben végképp feladtam volna ezt a suttogós módszert.
Még mindig nem vagyok 100%-ig meggyőződve arról, h ez így jó. Ugyanakkor azt sem tudom, ha most nem tanulsz meg magadtól elaludni, akkor később hogyan fogsz? Pl. az óvodában? Vagy amikor már nem lesz tejcim és nem tudsz cicizni, akkor mi lesz? Így marad az a verzió, h mégiscsak jó lesz ez így.
Holnap is érdekes napnak nézünk elébe, mert reggel gyorsan mintegy a 10órai előételeként 2 oltást fogsz kapni. Az egyik a 3 hós diperte, a másik pedig a meningococcus elleni vakcina. Juhéééj. Alig várom. Remélem, a doktornéni nem fog elkésni, mert asszem épp ciciidő lesz akkoriban. Ráadásul egyedül leszek itthon. Segíts majd a maminak kisfiam, avval, h nagyon bátor és erős kisfiú leszel (tudod, már egyzer elmeséltem, h van az a bors, ami kicsi, De erős :-)). Ugyanis már eléggé nehezen viselem a krokodil könnyeket.
Most megyek és kihasználom, h alszol. Én is alszom :-)
Az Angyalka vigyázzon az álmodra Mancúrkám!
