A mamikád ma avval a gondolattal ébredt, h az Ő kis Marcikája 3 hónaposan sajnos nem tud magától elaludni.
Nem vagy képes rá, mert nem tanítottuk meg neked, hogyan kell! Ezért elnézést kérek Tőled a papi nevében is. Szörnyű érzés.
Rájöttem, h 3 ónap múlva, ha már szilárd ételeket eszel esténként nem lesz cici. Ha nem lesz cici akkor hogyan fogsz elaludni? Mert manapság bizony 1,5 órás cicizés után teszlek be a kiságyadba, mikor már alszol. Ebből a másfél órából, 30 perc a tejgyűjtés, a többi az komfortszopi. És ezt eddig teljesen figyelmen kívül hagytam. Vagyis nem teljesen. Tudat alatt ott motoszkált, h biztos h jó ez így? De győzködtem magam, h igenis jó, hiszen nyugodt vagy és csodásan átalszod az éjszakákat már április 28-tól, 1-2 kivételtől eltekintve. Na és mi a helyzet nappal? Az is egy katasztrófa. Mindig éreztem, h nem jó ha a papi karján bubukálsz el, a relax fotelben, és az sem, h a babakocsiban ring az apró popó. De én csak tologattam, a papi pedig lelkesen ringatott és végezte a csípőkörzéseket. Én meg örültem, h alszol, mert képtelen voltam jól összeszervezve élni a napjainkat, ellátni Téged, a házimunkát, a kertet és a munkámat. Ma ahogy minderre ráébredtem, előkaptam újra a suttogós nénit, akit már sokx elolvastam. Különösen ezt az alvós fejezetet, még akkor amikor a pocakomban voltál. És mégis képes voltam megfeledkezni róla. Volt egy idő, h nem feledkeztem meg, csak nem voltam kitartó. Mindenkire hallgattam, akik ilyesmiket mondtak, h: "biztos, h egy 2 hetes babánál ez szükséges?", "Ő még pici, szüksége van a mamája közelségére", "vidd ki, olyan szép idő van". És én feladtam, mert nem akart sikerülni és mindenkire hallgattam. És ringattalak, kivittelek, és felvettelek. És azt hittem ez jó. Jó volt, h nyugodt voltál, h nem sírtál. De ma már egyre kevésébé bírlak el, és a babakocsit is kifogod nőni egyszer. És akkor majd nem foglak tudni ringatni, és nem bírlak majd el már. Ezért döntöttem reggel úgy, h "ma van az a holnap" mikor elkezdem végre.
És egy jótanács, mindenkinek, akárkinek: "Kezdd úgy, ahogy folytatni akarod!" És hogy mikor kezdjük el? Erre a válasz egyszerű: a legelején. Tracy Hogg egy kedves, okos hölgy volt. Ő írta ezeket a kézenfekvő gondolatokat. Jól tette. Én meg jól teszem ha betartom.
Jó lesz így.
Hogy mennyi kitartás és erő kell majd hozzá? Nem tudom. Meddig tart majd? Nem tudom. Nehéz lesz? Biztosan nagyon nehéz lesz, de sikerülnie kell! Nagy csata lesz és én teljes harci díszben várom. És kérek valakit odafönt, h legyen olyan kedves és az éjszaka leple alatt szórjon Marcira és rám, sok-sok türelmet és kitartást, h minél ügyesebben meg tudjuk ezt oldani.
Marcikám! A ma esti "furcsa altatás" remélem, nem zavart össze teljesen. Tracy nénire hallgatva, mindannyiszor kivettelek az ágyból, akár hányszor sírni kezdtél. Igyekszem nagyon. Remélem, nem lesz sok ilyen este! Segíts egy kicsit Te is a maminak. Ha már én elrontottam, Te legyél okos.
Most pedig jó éjt!
Végezetül az elmúlt napok bestof fotói:
Megtaláltam! Végre megvan mire jó a hüvelykujjam!
Kialudtam magam, Mamiiiii :-)
Tükröm, tükröm...
Talán forgalomirnyító leszek :-) Most STOP!
Olvasni jó :-)
Mami! Most h 3 hónapos lettem, lehetek a jampecod?
A séróm már belőve :-)
