Kerikével beszélgettem este telefonon már nem kevés ideje, mikor Marci ráeszmélt, h a vonal túloldalán "Ká" mondja a magáét és megszólalt: "Akasz, beszél" (szeretnék beszélni Kerivel) és vette ki a kezemből a telefont :D Nem is értem egyébként, 3 napja munkálkodok azon, h nem "akarsz", hanem "szeretnél", de leragadtunk. No, nem leszek elégedetlen, végül is ez egy mondat, nemde?

Ki kell írnom még valamit magamból.
Ez a mai buszos hazautazás felért egy katasztrófával:S Vagyis nem maga az út, hanem némely utastársam. Pontosabban a hozzám legközelebb eső utastársam. No de kezdjük az elején. Emlékszem még tinédzser fénykoromban (hátja, 19 az még tini nem? :D), mikor jártam dolgozni, szinte mindenki mindenkit ismert a buszon. Ismerős arcok, laza csevegések unaloműző gyanánt és huss már a fővárosba is értünk - nem volt akkor még mindenféle tenyérben elférő zenelejátszó divájsz :D
Ma direkt turai buszra szálltam, hátha találok valami régen látott arcot, akinek elbüszkélkedhetek a KisVackorommal. Ehh... nem találtam :( Totálisan idegen arcok bámultak rám, mintha ufo lennék legalábbis. Hozzá kell tennem, h igen szolid, amolyan az Orsay-ból öltözött, visszafogott, egy gyermekes anyuka kinézetemmel ezen nem is csodálkozom. A busz utazóközönsége 95%-ban mai tinédzserekből állt, mivel félmunkaidőben dolgozó, lábát lógató és éppen ezért kora délutáni busszal hazaigyekvő anyuka vagyok, így a gimnazisták járatára kényszerülök felülni. Szal ők voltak az utastársaim a kornak megfelelő frizurákkal és trendi viseletekkel, szleng dumákkal. Visszakanyarodva a lényeghez: nem szeretek kívül ülni. Miért nem? Mert akkor biztosan jut mellém valaki, akinek nem jutott ülőhely és bosszúságában a fincsi szagú hónalját, a derékig érő, viszont sampont egy hete nem látott haját, neadjisten izzadságtól illatozó úszógumaijait biztosan az orrom alá dörgölve áll bosszút rajtam, mert én előbb értem ki a Stadionhoz. Ma is vót egy ilyen. Olyan 16 lehetett áfával, nyakigláb egy darab, olyanfajta aki inkább ne menjen be semminemű porcelánboltba és arcra totál Kimi Raikkönen jutott eszembe róla. Okéoké Raikkönent talán Kecskemétig is elvinném az ölemben, úgy h nem írok róla kedvezőtlen kritikájú posztot ;-) Szal Kimiarc végül csak mellém keveredett és a sorban mellettem ülő fiú vmi jóbarátja lehetetett mert le is ragadt mellette. Node. Ez a fiú - Kimiarc, ez úgy hordja a nadrágját, h kilátszik a farmer alól az alsója. Pfujj, mert hogy ez néha majdnem hozzám ért és ráadásul ahogy bevizsgáltam - hát elég közel volt :S - nem is volt túl tiszta egy darab. Vagy esetleg az volt, sőt még vasalt is, csak elromlott otthon a mosógép fűtőszála és ha nem melegíti fel a fűtőszál a mosóvizet, akkor ugye a kosz benne marad a ruhákban. Tudom, mert velem is előfordult már ilyen. 10 darab ezresbe került kicserélni. Szal éppen megszavaztam neki a bizalmat - Istibizi, csak mert tetszett az a Kimis feje - hogy nem műxik jól a mosógép mely eme gatyát mossa, amikor a körmeit megláttam. Jujjjj és Pfuujjjj. Olyan gyászkeret borította mind a 10-et, hogy rajzolni sem lehetne szebbet :S A bizalmat visszavontam. Koszos gatya, fekete körmök. Ilyenkor anyai szívem kicsit örül, h nem lányom született és biztosan nem akad össze ilyen koszos alsóneműt hordó, gyászkeretes körmű "csávóval" (szóhasználatot tekintve kissé akklimatizálódtam, na). Marci biztosan nem lesz ilyen (főleg ha ezt a posztot elolvassa :D) Emlékszem már Schobertnének sem jött be ez a stíl anno. Elsőszülöttjét tekintve neki ugyanis van félnivalója. Eszembe jutott az a videó, amikor a fitneszkirálynő  forrónaciban és tűsarkúban, a férjecskéjével kézen fogva kilátogatott a Szigetre néhány éve és a cukrot teljes mértékben nélkülöző valamilyen csilivili koktéltól mámoros állapotban megjegyezte Apácskának, h képzelje csak el, h egy ilyen fekete körmű turkál majd egyszer a kislányában... hááááát no komment).

Szal ilyen kellemes környezetben telt az a laza 45 perc. A koszos gatya az orrom alatt, a fekete körmök a szemeim előtt mutogattak, hozzá a "csávó dumája". Tépelődtem egy darabig, h adjak-e neki körömápolási tanácsokat, esetleg üzenjek-e a mamijának, h nézesse meg a fűtőszálat, de végül jobbnak láttam, ha nem szólok bele a tisztálkodási szokásaikba.
Nincs kifogás, fel kell töltenem az mp3 akksijait, h holnap legalább a szemeimet behunyva és a külvilágot kizárva tudjak pihőkézni a hazaút teljes ideje alatt.