Marcus fölfedezte, h van az orrán lyuk. És mit kell csinálni a lyukkal? Hát betömni. Arra is rájött, h a mutatóujja ippeg beleillik :S Ez már a bölcsi hozadéka?
Egyébként fújja is, már amikor kedve van. Mert ha éppen nincs, akkor sikítva húzza el a fejét és menekül a zsepi elől. Mikor meg úgy tartja jónak, felkap egyet és már trombitál is.

Szerdán egyébként igazi htb-nek éreztem magam. Reggel elvittem a fiamat a bölcsibe, hazafelé beugrottam a helyi művházban tartott vásárba, h vásároljak apamackónak némi egészen igényes alsóneműt és zoknit. Hazafelé gondosan megterveztem, h mit is akarok csinálni. Gyorsan (na jó, nem annyira gyorsan) megfőztem, majd kiléceltem a kertbe a veteményes helyét elkészíteni, azaz ásni. Marcus ezalatt jól elvolt a bölcsiben. Mikor otthagytam igazándiból nem is sírt, inkább csak nyafizott (persze másnap apáját megtisztelte egy kis sírós műsorral). Negyed háromkor már repültem a bölcsi felé, h mielőbb magamhoz ölelhessem az én kis örökmozgómat. Aki nem annyira örült nekem, mint amennyire vártam, de hát mit is akarjak én szégyentelen, aki bölcsibe adtam őt. Örüljek neki, h egyáltalán megismer ;-))))
A délután a csodálatos időjárásnak köszönhetően a játszótéren ért minket. No, azt most nem részletezem, h nem loptam magam a helyi mamik szívébe, mivel voltam olyan kegyetlen és 1 évesen betoltam a kölyköt a bölcsődébe. Megfogadtam, h nem fogom ezen felhúzni magam, végtére is senkinek semmi köze nincs a mi életünkhöz.
Marcus nagyon élvezte a játszóterezést. Az egyik házból dobszó hallatszott ki. Ott megállt, vadul mutogatott a hang irányába, tapsikolt, mozgott a ritmusra. Nagyon úgy éreztem, h tetszett neki. Mozdulni sem akart onnét. Ki tudja ki lesz majd a szomszédunk a jövőben, mert ha Marcus elkezdene dobolni, hát jaj annak a „szerencsésnek”.

Anyjakölyke egyébként: imádja a tonhalkrémes pirítóst meg a sajtos melegszendót meg a joghurtot. Ha nem ezek valamelyike van reggelire, akkor sztrájkol. Joghurtból 2 pohár simán lecsúszik. Aztán egyébként meg adom neki már a stabilizátorosat. Beláttam, h nem menne a bio cuccok vásárlása, valamikor meg rá kell állni a "szennyesebb cuccok" emésztésére is. Az "Activia" vagy a "KÉF" erre pont megfelel.

A fürdi már a nagykádban zajlik. Meguntam, h Marci előszeretettel húzogatja ki a dugót a kiskádból, és mint aki az aranyérmet szerezte meg éppen, mutatja nekem széles mosollyal, h hát megint sikerült kihúznia. Vagy éppen meg sem mutatja, csak sunyítva benne hagyja a vízben. Én meg akkor veszem észre, h valami nem oké, mikor már alig van a kádban víz, a fürdőszoba meg már szépen úszik.

A fogmosás szeretete megint 2 napig tartott. Az első két napig, amíg az új fogkeféjével ismerkedett. Most már, h ő sem új barát, nem is érdekes. Valamennyire végül is beletömködi a szájába, de inkább csak rágcsálja pár másodpercig, aztán már repül is. Azt meg már régóta nem engedi, h én nyúlkáljak a szájába :S

A reggeli és az esti szopi elmaradhatatlan. Túlléptem már azon, h "jaj mit fognak szólni az emberek", h az enyimgyerek még 13 hósan is cicizik. Hát nem érdekel. Ha Marcinak ez a jó, akkor legyen, amíg akarja (ööö azé remélem, 3 évesen majd nem akarja már ;-)).
Ma egyébként majdnem elaludt nélküle. Már az is nagy szó, h nem remegett érte. Lekapcsoltam a villanyt, lefeküdtünk a nagyágyra és vártam, hátha elalszik. Éppen csukódott a szeme, mikor apamackónak sürgősen fel kellett engem hívnia :S hiába volt némán, a rezgésre azonnal kipattant Marcellusz szeme. Na, ekkor kapcsolhatott, h húúúú még nem kapta meg az esti ciciadagját, és a cumit egy laza mozdulattal a sarokba hajítva adta tudtomra, h ne gondoljam, h ennyivel el van intézve a „vacsora”. Innen egyenes út vezetett az alvásig.
Szép álmokat Tündérem :-)